Mi a Lyme-kór?

Az általánosan elterjedt elképzelés szerint a Lyme-kórt fertőzött kullancsok terjesztik. Sok beteg viszont nem emlékeszik a konkrét kullancscsípésre, talán, mert az észrevétlen maradt, vagy mert más útvonalon történt a megfertőződés.

A Lyme-kór egy súlyosan aluldiagnosztizált betegség, rendkívül színes, és gazdag tünetekkel. Ezek érinthetik gyakorlatilag az összes szervrendszert, így a mozgás-, az emésztő-, hormonális szerveket, és az idegrendszert is. A tünetek egy részét a kollagént tartalmazó szövetek Lyme-borreliák általi károsítása, más részét pedig a lebegő gyulladásszint, az immunrendszer működésének a felborulása, illetve, krónikus esetekben a mitokondriális működés sérülése okozza.

Többféle Lyme baktériumtörzs létezik, ezek közül eggyel vagy többel is fertőzött lehet valaki, az egyes Lyme-baktériumtörzsek előfordulásában pedig regionális eltérések vannak. A Lyme-borreliák spirális baktériumok, könnyen áthatolnak a szöveteken. Számos formájuk ismert, a hagyományos baktérium-forma, a spirochéta mellett golyó- vagy biofilm-formában is előfordulnak. A Lyme baktérium a szifilisz kórokozójának közeli rokona.

Lyme-kór

A Lyme-kórt a kullancsok terjesztik, kórokozója a Borrelia burgdorferi. Gyakori társfertőzések a Bartonella, Ehrlichia, Babézia, Chlamydia pneumoniae és trachomatis, Mycoplasma, Yersinia, Rickettsia, gombák, penészgombák, vírusok (EBV, CMV, HSV stb.), paraziták.

Bár a Lyme-kórt jellemzően a kullancsok terjesztik, vér útján, szexuálisan, és az anyaméhben is továbbadható. [1]. Emiatt esetenként egész családok is fertőzöttek lehetnek, akár generációk óta örökítve a Lyme-ot, ilyenkor az örökletesnek tűnő betegséghajlamok hátterében akár Lyme-fertőzés is állhat.

Véradókkal végzett vizsgálatok alapján, tehát olyan emberek körében, akik magukat vélhetően egészségesnek érezték, a Lyme-kór, illetve a fertőzöttség előfordulása az alábbiak szerint alakult:  Olaszországban a lakosság 4,9%-a, Romániában 4,3%-a, Németország délnyugati részén 16,9%-a, Finnországban 19,3%-a volt fertőzött. Magasabb a fertőzési ráta olyan személyeknél, akik foglalkozásukból kifolyólag gyakran tartózkodnak erdőben. Megfigyelhető, hogy a fertőzés gyakrabban fordul elő férfiaknál, azonban ennek oka ismeretlen [2].

Maga a Lyme-fertőzés nem jelent automatikusan betegséget, Ha olyan eseteket nézünk, amikor valakinél a Lyme fertőzés jellegzetes tünetei is mutatkoznak, a Lyme-kór fennállásának valószínűsége az említett gyakoriságoknál lényegesen magasabb. A Lyme alapvetően egy klinikai diagnózis, tehát a szakorvos tünetek alapján állítja fel, amit a laboratóriumi tesztek vagy igazolnak, vagy nem. Feltételezhető, hogy sok ember él Lyme-fertőzöttként, vagy teljesen tünetmentesen, vagy csak enyhe, például emésztőrendszeri tünetekkel.

Arra vonatkozóan egyelőre hiányoznak a meggyőző bizonyítékok, hogy a Lyme-kór teljesen kiirtható lenne. A fertőzés önmagában nem kell, hogy problémát okozzon: A baktériumszám megfelelő, összetett megközelítésekkel, gyakran antibiotikus kezelések nélkül is csökkenthető olyan mértékben, ami magas szintű, tartós egészséget tesz lehetővé.

Borrelia baktérium, a Lyme-kór okozója.

A Lyme kórokozója: borrelia baktérium a vérben.

A Lyme-kór társfertőzései

A Lyme-kórhoz társuló infekciók lehetnek más, szintén kullancsok által terjesztett betegségek, paraziták, baktériumok, vírusok (társfertőzések) és úgynevezett opportunista infekciók is. Ezek olyan mikrobák, amelyek nem okoznak problémát az egészséges szervezetben, de legyengült immunrendszer esetén könnyedén szaporodásnak indulnak. Szélsőséges esetben, egy súlyosan legyengült szervezet számára az egészséges szervezetben általánosan előforduló, hasznosnak tekintett baktériumok is okozhatnak problémát.

Nehezen dönthető el diagnosztika szempontjából, hogy a szervezetet érintő több infekció közül melyik tekinthető vezetőnek. A Lyme ugyanis hatást gyakorol az immunrendszerre, és gyakran van jelen immunmoduláló társfertőzésként más bakteriális, vírusos fertőzés mellett. A legtöbb esetben olyan komplex, több szervrendszert is érintő, többszörös infekciókkal állunk szemben, amelyek egymásra gyakorolt hatása tisztázatlan. Ami bizonyos, hogy egy-egy infekció azzal, hogy terheli az immunrendszert, és elvon tápanyagokat is, megkönnyíti más patogének szaporodását is.

A Lyme gyakori társfertőzései a Bartonella, Ehrlichia, Babézia, Chlamydia pneumoniae és trachomatis, Mycoplasma, Yersinia, Rickettsia, Anaplazma, gombák, penészgombák, vírusok (EBV, CMV, HSV stb.), paraziták. A Lyme kór és társfertőzései által előidézett tünetcsoportot nevezzük MSIDS-szindrómának, (vagyis Multiple Systemic Infectious Diseases Syndrome).

A Lyme-kór tünetei

Maga a fertőzés önmagában gyakran tünetmentes, azonban krónikus vagy egyéb terhelések és életmód-tényezők, illetve stressz esetén járhat az egészen enyhéből felerősödő, gyakran hullámzó tünetekkel. Súlyos tünetképződés jellemzően lép fel akkor, amikor valakinek változik az életmódja – például abbahagyja a sportot – vagy krónikus stresszel járó periódusok, életesemények, olykor balesetek vagy más betegségeket követően. Esetenként pedig újabb és újabb kullancscsípések hatására is bekövetkezik az állapotromlás, főleg olyan időszakokban, amikor az egyén szervezete tápanyag- és vitamin hiányos állapotban van. Ilyenkor nem újrafertőződés történik, hanem a legyengült immunrendszernek újabb baktérium törzsekkel vagy egyéb kórokozókkal kell megküzdenie. A Lyme-fertőzés tünetei gyakorlatilag minden egyes orvosi szakterületet érinthetnek.

Lyme-kór tünetei

Gyulladások, fájdalmak, depresszió, alvászavar, pánikbetegség stb.: A Lyme-kór a legkülönfélébb tüneteket okozhatja.

A Lyme-kór tipikus testi tünetei:

  • Mandula-, középfül-, arcüreggyulladások
  • Tengeribetegségre való hajlam
  • Ízületi (gyakran térdben megjelenő) gyulladások
  • Testszerte előforduló kisebb-nagyobb fájdalmak, pl. a bordaív környékén
  • Derékfájás, gerincsérv (gyakran nyaki);
  • Reflux, ételintoleranciák, puffadás;
  • Hisztamin intolerancia [3];
  • Hormonhiányos állapotok (szteroidok), a termékenység zavarai
  • Fáradékonyság
  • A vércukor stabilizásának nehézségei, inzulinrezisztencia
  • Bőrtünetek: ekcéma, csalánkiütés, piros foltok
  • Haj, testszőr hullása
  • Neurológiai tünetek: látászavarok, szédülés, lógó szemhéj, féloldali arcbénulás, tinnitus (fülzúgás), zsibbadások, “hangyamászás”
  • Súlyos állapot esetén jelentkező tünetek: vándorló erőteljes fájdalmak, súlyos krónikus fáradtság, többszörös kémiai szenzitivitás, autoimmun kórképek.

Gyakori pszichés tünetei:

  • Depresszió, alvászavar, szorongás, pánikrohamok
  • Indulatkontroll problémák, személyiségzavarok
  • Rövid távú emlékezetzavarok, koncentrációs problémák, fáradtságérzet
  • Szellemi lények “látása”, velük való kommunikáció is előfordul, és/vagy ezoterikus érdeklődés, élmények átélése
  • A stressztolerancia megszűnése
  • Súlyos állapotok: erős, néha totális alvászavar, pszichiátriai tünetképződés, súlyos depresszió, pszichózisok, demencia
  • Energiahiány, motiválatlanság, negativitás, panaszkodás, tehetetlenség-érzet.

Horowitz által leírt 6 jel, ami jellemző az MSIDS-re

Richard Horowitz, a terület nemzetközileg elismert szakértője leír bizonyos jeleket, amelyek jellemzőek a Lyme/MSIDS -ra. A MSIDS (Multiple Systemic Infectious Diseases Syndrome) egy egyre gyakrabban használt kifejezés Lyme kór vonatkozásában. Ez az a tünetegyüttes, amely a Lyme-kór és más, szintén kullancsok által terjesztett fertőzések, illetve különféle bakteriális és vírusos fertőzések, gombák és paraziták általi fertőzésekből áll, egyénenként eltérő mintázatokban.

Horowitz az alábbi 6 jelet írja le: [4]

  1. jel: a felsoroltak közül több mint egy tünet jelen van: 
  • Fáradtság
  • Ízületi és izomfájdalmak
  • Bizsergés, szurkáló érzet
  • Zsibbadás és égő érzés
  • Nyakmerevség
  • Fejfájás
  • Fény- és zajérzékenység
  • Szédülés
  • Alvászavarok (elalvási és alvási nehézségek)
  • Memória- és koncentrációs problémák
  • Mellkasi fájdalom és szapora szívdobogás
  • Pszichiátriai tünetek, pl:. depresszió és szorongás.
  1. jel: vannak jó és rossz napok

A Lyme-kór jellemzője, hogy a tünetek jönnek-mennek, azaz vannak jó és vannak kifejezetten rossz napok is.

  1. jel: változik és ide-oda vándorol a fájdalom 

A Lyme-kór egy további jellemzője a vándorló fájdalom, az ízületi és izomfájdalmak, a bizsergés, a szurkálás, a zsibbadás és az égő érzés gyakran jönnek-mennek, ill. vándorolnak a testben.

Például egyik nap jelentkezhet az ízületi fájdalom a térdben, három nappal később a vállban, két napra rá pedig a bokában. Ugyanez igaz a Lyme okozta neuropátiára is: Ha a baktérium kihat az idegekre, akkor a bizsergés, a szurkálás, a zsibbadás és az égő érzés vándorol a test különböző pontjai között.

  1. jel: a tünetek súlyosbodhatnak a menstruációs ciklus környékén

Nőknél gyakori tapasztalat, hogy közvetlenül a menstruációjuk előtt, alatt vagy után romlanak a Lyme-tüneteik. Nem véletlenül, ugyanis ezek együtt változnak a hullámzó ösztrogén- és progeszteron-szintekkel.

  1. jel: javulnak a tünetek, amikor más betegségekre szed gyógyszert valaki

Páciensek beszámolói alapján, amikor valamilyen más, a Lyme-tól független betegségre antibiotikumot szednek – például felső légúti vagy húgyúti fertőzés miatt – a gyógyszerszedés alatt gyakran sokat enyhülnek, majd ismét felerősödnek a tünetek. Ennek egyébként a fordítottja is előfordul, amikor az egyén sokkal rosszabbul lesz, minden tünet felerősödésével az antibiotikum-kúra alatt. Ez az úgynevezett Jarish-Herxheimer reakció, amikor a Lyme-baktériumok pusztulnak, és emiatt átmenetileg súlyosbodnak a tünetei.

  1. jel: laborvizsgálat igazolta a fertőzést

A hatodik és egyben végső szempont, amellyel eldönthető, hogy a fennálló tünetek mögött Lyme-kór áll-e, egy Western Blot nevű vérvizsgálat, illetve, ennek az eredménye. Az USA-ban több mint 100, a világon pedig 300 féle Lyme-törzs létezik.

Noha a Lyme-kór diagnosztizálására számos laborvizsgálat létezik, (például ELISA-teszt, Western Blot, PCR-teszt, vagy esetlegesen egy kitenyésztés), ezeknek mind megvan a maga előnye és hátránya. Előfordulhat például, hogy a teszt nem elég érzékeny a baktérium kimutatásához. A Western Blot vizsgálatban van öt Lyme specifikus fehérjegyűrű: a 23, 31, 34, 39 és 83/93 kdA-gyűrűk. Ezek jelenléte, továbbá a fenti tünetek megléte, (természetesen az egyéb betegségek alapos kizárása után), jellemzőnek mondható Lyme-kór esetén. A Lyme-folt megjelenése is a betegség egyik klasszikus tünete, ilyenkor nem szükséges a pozitív laborlelet, az esetek kevesebb, mint felénél viszont nem alakul ki a Lyme-folt, vagy esetleg olyan helyen jelenik meg, ahol nehéz észrevenni.

Lyme-kór MSIDS tünetek

Honlapunkon elérhető egy kapcsolódó kérdőíves teszt, aminek kitöltése segíthet felmérni a Lyme-kór/MSIDS fennállásának a valószínűségét a tünetek hátterében.

Hogyan diganosztizálható a Lyme-kór?

A Lyme-kór laboratóriumi tesztekkel való igazolása nem mindig zökkenőmentes. Az olcsóbb, TB által finanszírozott ELISA-teszt eljárás Lyme esetén megbízhatatlan. Az ún. immunoblot típusú vizsgálatok (mint amilyen a Western blot) már lényegesen megbízhatóbbak, de szintén gyakran adnak fals negatív eredményt mind a fertőzés korai fázisában, mind pedig a krónikus, immun kimerült állapotban. A lényegesen drágább és nehezen hozzáférhető Elispot (például: Arminlabs), sejtes immunitást mérő tesztek még megbízhatóbbak, azonban ezek sem képesek mindig kimutatni a kórokozó jelenlétét. Emellett, használatban vannak még úgynevezett PCR-tesztek is, amelyek nagyon érzékenyek, sőt, elvileg még fals pozitív eredményre is hajlamosak lehetnek; viszont ha lokálisan pont nem találhatók Lyme borreliák a szövetmintában, szintén fals negatív eredményt adhatnak.

Honlapunkon elérhető egy kérdőíves teszt, ami a tünetek hátterében segíthet felmérni a Lyme-kór/MSIDS fennállásának a valószínűségét. Ugyan a teszt fontos támpontként szolgálhat a kitöltő számára, figyelembe kell venni, hogy az alacsonyabb pontszám nem zárja ki a fertőzöttséget, hiszen sok fertőzött akár teljesen tünetmentes is lehet.

A Lyme alapvetően klinikai diagnózis, vagyis a szakorvos által kerül megállapításra a tüneti kép alapján, amit a laboreredmény vagy igazol, vagy nem. Egy kullancscsípést követő tipikus Lyme-folt megjelenése háziorvosi szinten is elegendő lehet, és szokott is lenni a betegség diagnosztizálására, de sajnos a folt gyakran nem látható (pl. hajas fejbőrön), illetve előfordulhat, hogy egyáltalán meg sem jelenik a bőrön.

Egy krónikus, esetleg veleszületett Lyme-kórról a betegtörténet árulkodhatnak a következők: Sok tipikus, akár apró tünet, kérdőíves tesztek eredményei, családtagok tünetei, betegségei, illetve egy esetleges pozitív Lyme-laboreredmény hiányában is egy sor laborérték utalhat a Lyme-ra; illetve, mindezek tipikus mintázatai és halmozódása is.

A krónikus Lyme-os betegek tünetei jellemzően a diffúz, hullámzó, váltakozó panaszok és fájdalmak, amelyeket pszichés tünetek is kísérnek. Gyakran fordulnak szakorvosokhoz az érintettek, azonban a szokásos vizsgálatok gyakran nem tükrözik vissza a tünetek szubjektív súlyosságát. Szintén gyakori, hogy nagyjából rendben vannak a háziorvos által kért vérvizsgálati eredmények, aminek köszönhetően sem az orvosok, sem a hozzátartozók nem veszik kellően komolyan a beteg panaszait. Lyme-kórral küzdők esetén jellemző a súlyos testi, illetve pszichés szenvedés, amit a környezet felől meg nem értettség, illetve az empátia hiánya is kísér, ill. súlyosbít.

A krónikus Lyme-kór háttere

Kollagenózisok és a Lyme-kór

A borreliák előszeretettel élnek a kötőszövetekben, és táplálkoznak azokból, többféleképpen is károsítva azokat. A betegség korai szakaszában a kollagénrostok ödémásodnak és megduzzadnak, majd pusztulásnak indulnak. [5]

A kollagén-fehérjék károsításának eredményeként a legkülönbözőbb bőr-, ízületi- és idegrendszeri tünetek (myelin károsodás) lépnek fel, továbbá az inak sérülékenységének fokozódása, az érfalak gyulladásai, az idegeket körülvevő, védő hüvelyek károsodásai (karpális alagút-szindróma) és porckorong betegségek egyaránt megjelennek. A Lyme-kór során fennálló folyamatos kollagén-veszteség miatt fellépő tüneteket mérsékelheti a kollagén célzott, étrendi bevitele.

Az immunrendszer és a Lyme-kór

A borreliák képesek arra, hogy leszabályozzák az immunrendszer működését, hogy ezáltal észrevétlenül, és zavartalanul tartózkodhassanak a szervezetben [6]. Ez az immunszuppresszió azonban megkönnyíti más, ún. opportunista fertőzések elszaporodását is, ami még tovább gyengíti a szervezet működését (ld. MSIDS). [7]

A Borrelia burgdorferi, vagyis a Lyme kórokozója, hasonlóan más bakteriális, vírusos fertőzésekhez, aktiválja a veleszületett, nem specifikus immunrendszer válaszát. Azonban a kórokozó elpusztítására annak speciális tulajdonságai miatt az immunrendszer gyakorlatilag képtelen. Igyekezetében ráadásul nagy mennyiségű oxidatív, nitrozatív gyököket, gyulladásos citokint bocsát ki, amelynek a szervezetre nagyobb mennyiségben toxikusak, és egy az idegrendszert is érintő gyulladásos állapotot, neuroinflammációt, az idegrendszer gyulladását váltják ki. Ez perifériás neuropátiákat okoz, míg az agyat érintő gyulladás következtében depresszió, szorongásos zavarok, agyköd, vagy más neuropszichiátriai tünetek is megjelenhetnek. [8], [9]

A Lyme kór központi idegrendszerre gyakorolt hatásai

Részben az immunrendszer közvetítésével történik a Lyme-kór idegrendszeri hatása. Elsőként egy 2020. decemberében megjelent kutatás vizsgálta állat modellen a borellia-fertőzés patomechanizmusát a központi idegrendszer vonatkozásában. [10]

Már a fertőzés korai szakaszában elszaporodnak a borrelia baktériumok a kemény agyhártyán, (Dura mater), ám magába a parenchymába sokáig nem jutnak be. Az ennek ellenére fellépő neurológiai tünetképződés oka a kórokozó által kiváltott gyulladásos válasz. A kognitív funkciók, így például a figyelem, az észlelés, a memória zavarát a veleszületett immunrendszer – T-sejtek – válaszaként kialakuló citokin-, kemokin-, illetve IFN-emelkedés, helyi fehérvérsejt-beszivárgás okozza. A citokinek termelődését a Toll-like receptor és az NF kappaB jelátviteli útvonal szabályozza.

Az NF kappaB egy nukleáris transzkripciós faktor, aminek a hatására mind a NOS enzim általi iNO (indukált nitrogén monoxid), mind a hisztamin kibocsátás nő, így a hisztamin-intolerancia/masztocita aktiváció tünetei is megjelenhetnek. A kapcsolat fordítva is működik, a hisztamin is emeli a NF kappaB aktivitását. [11]

Az indukált nitrogén monoxid (iNO), illetve a belőle keletkező peroxinitrit hatására a gyűrűs aminosavak tönkremehetnek [12]. Így a tirozin is, a tirozin hiánya pedig a dopaminháztartás, azaz a motivációs rendszer zavarához vezet. (A probléma laboratóriumi igazolására a nitrotirozin vizeletből mérhető.) A tirozin előanyaga a dopaminnak, a noradrenalinnak és az adrenalinnak is (stresszel való megküzdés). Továbbá, a tiroxin nevű pajzsmirigyhormon is tirozinból jön létre, aminek hiányában funkcionális pajzsmirigy alulműködés alakul ki, alacsonyabb T4 szinttel. Emellett, a szervezet által fiatalkorban még általában elegendő mennyiségben termelt Q10-vitamin is tirozin-alapú, Q10 hiányában az idegrendszer sejtjei sem működnek. A tirozin nitrotirozinná való alakulása következtében kialakuló Q10-hiány számos problémához vezet, így a membrán funkciók romlásához, a mitokondriális energiatermelés, és a cukorháztartás zavarához is, a szívelégtelenségtől a látás-problémákon keresztül a terméketlenségig sok tünet hátterében ott állhat. Nem utolsósorban pedig az iNO/peroxinitrit hatására tönkremegy a triptofán is, ami a szerotonin előanyaga, így a depresszió tüneteit is megjelenhetnek. [13]

Autoimmun betegségek és a Lyme-kór

A bakteriális támadásra gyulladásszint-növeléssel reagál a szervezet, ami tartós fennállás esetén önmagában is kárt okoz benne.

Mint minden más fertőzés esetén, elsőként az ún. veleszületett, nem specifikus immunrendszer reagál (oxidatív, nitrozatív stressz, toxikus citokinek kibocsájtásának formájában). Másodlagosan, egyéb fertőzésekhez hasonló módon, ez esetben is általában kialakít a szervezet egy ún. specifikus immunválaszt is, ami általában az adott kórokozó gyors, célzott elpusztítását eredményezi, speciális ellenanyagok termelésének segítségével.

Azonban ez a típusú immunválasz sem képes a borelliák elpusztítására: A Lyme borreliák ugyanis változtatni tudják a felületi fehérjéiket, életformáikat egyaránt, sőt képesek ezeknek az ellenanyagoknak a megkötésére is. A speciális immunválasz, amit a borreliák jelenléte kivált, kiváltódhat egy-egy saját sejtcsoport felületi fehérjéire.

A krónikus Lyme-kór a Borrelia burgdorferivel (és más, opportunista fertőzésekkel) szembeni ellenanyagai kereszt-reakcióba lépnek a test különböző szöveteivel, ezáltal autoimmun betegségeket válthatnak ki.

Számos súlyos autoimmun kórkép [14] esetén úgy látszik, hogy a Lyme borelliáknak, pl. sclerosis multiplex [15], reumatoid arthritisz [16], [17], psoriasis [18], atópiás dermatitisz [19] ill. egyes társuló fertőzéseknek is szerepe van a betegség kialakulásában. Nem teljesen tisztázott, hogy a Lyme kórokozója minden esetben jelen van-e, és az sem, hogy milyen más kórokozók okoznak hasonló komplex megbetegedéseket önmagukban is, a Lyme jelenléte nélkül. Ilyen lehetséges kórokozók a Bartonella és a Chlamydia. Hasonló kapcsolatot feltételeznek a Lyme-koinfekcióként is ismert Yersinia enterocolitica baktériumtörzs és a Basedow-kór között is [20], [21].

Mitokondriumok, krónikus infekciók és a Lyme-kór

A krónikus Lyme-tünetképződés jelentős részét a kollagének károsodása, a folyamatosan fennálló, hullámzó intenzitású gyulladásszint, illetve a mitokondriumok sérülése okozza.

Általában nem maguk a kórokozók okozzák a fertőzések jellemző tüneteit, hanem az immunrendszer kórokozók elpusztítását célzó aktivitása, tehát az immunaktivitás közben létrejövő gyulladásos citokinek, más toxikus vegyületek és az indukált nitrogén monoxid (INO). Önmagában a láz is egy gyógyító folyamat, mivel sok veszélyes patogén nem bírja a magasabb testhőmérsékletet, de egyes citokinek is hatásosabbak megnövekedett testhőmérséklet mellett. A lázcsillapítás hasznosságát több kutatás is megkérdőjelezi [22].

Krónikus infekciók esetén jellemzően az immunválasz a szervezet aktuális általános állapotának függvényében hullámzik. Gyakran aktív a szervezet immunválasza, mivel ilyenkor termelődnek a baktériumokra és vírusokra is toxikus vegyületek. Sajnos azonban ugyanezek a mikrobák elleni anyagok a szervezet egyes hormonjait, vegyületeit, struktúráit, membránjait és a mitokondriumokat is károsítják (úgynevezett “baráti tűz”). Ezek a folyamatok a klinikai/szubklinikai krónikus gyulladásos állapotok mellett mitokondriális károsodásokat is eredményezhetnek.

Az immunválasz károsító hatásaira legérzékenyebben reagáló struktúrák a mitokondriumok. A mitokondriumok parányi sejtszervecskék, melyek evolúciósan egykor önálló lények (maguk is baktériumok) voltak, és a sejtjeinkkel endo-szimbiózisban élnek. A mitokondriumok számos nélkülözhetetlen funkcióval rendelkeznek, ilyen például az energiatermelés; a pregnenolon termelés, ami minden szteroid hormon alapanyaga; az apoptózis, vagyis programozott sejthalál: a sejtosztódás, differenciálódás fontos az immunműködés szempontjából; és a hem szintézise, ami a hemoglobin alapja. A mitokondriumok mikrotápanyag-igénye is rendkívül magas, ugyanakkor rendkívül érzékenyek a nehézfémekre, a környezeti mérgekre és a sugárzásra is.

Mivel a mitokondriumok ősi baktériumok, ezért minden, ami a kórokozók elpusztítását célozza, bennük ugyanúgy kárt okozhat. Fertőző betegségek hosszabb fennállása esetén például a természetes immunválasz és az antibiotikus kezelések is. A mitokondriumok sérülésének tünetei például az energiahiány, a krónikus fáradtság, az immungyenge állapotok, valamint sokféle szteroid-hiányos állapot, beleértve az inzulinrezisztenciát, autoimmun betegségeket, hisztamin intoleranciát/masztocita aktivációs szindrómát, az allergiákat és a termékenység zavarait, a meddőséget is.

Lyme-folt, a Lyme-kór klasszikus tünete

A Lyme-kór egyik klasszikus tünete a Lyme-folt. Azonban kevesebb, mint az esetek felénél egyáltalán nem jelenik meg, vagy olyan helyen alakul ki, ahol nehéz észrevenni.

További összefüggések a Lyme-kór vonatkozásában

Traumák, stressz és a Lyme-kór

A súlyosabb stressz és a Lyme tünetképződés egymásra oda-vissza ható kapcsolatban állnak. A tartós stressz, ezen belül az ún. társas stressz is, csökkenti az immunrendszer védekező erősségét, ami fertőzések fellángolásához vezethet. Ennek következtében, a stressz különböző formáinak hatására gyakran kerülnek egy tünetmentes állapotból súlyosabb betegség állapotába az érintettek. Fordítva pedig, a Lyme-fertőzöttek gyakran, az aktuális állapotuk függvényében, rosszabbul viselik a fennálló feszültségeket. Ennek több oka is lehet:

  • A Lyme idegrendszerre gyakorolt közvetlen hatása
  • Az immunrendszer által közvetített hatások (szubklinikai gyulladás)
  • A többszörös krónikus infekciókra jellemző komplex egészségkárosodások
  • Mitokondriális működési zavarok.

Stresszes időszakokat, életeseményeket követően, mint a traumák elszenvedése, munkahely vagy társ elvesztése, esetenként balesetek, gyakran számolnak be Lyme-os betegek súlyos tünetekről. Tekintettel a diffúz és hullámzó tünetekre, sokszor merül fel, hogy ezek pszichések, gyakran tekintik őket pszichoszomatikusnak.

A pszichológiai eljárások, a traumatikus események feldolgozása javasolt a krónikus Lyme-ban szenvedők számára, hiszen esetenként stabilizálhatják az állapotot.  Pszichológiai eljárások fontos részei lehetnek a megoldásnak, gyakran mégsem bizonyulnak önmagukban elegendőnek. Tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben eredendően egy vagy több fertőzésről van szó, illetve az ezek nyomán kialakult állapotról, ennek megfelelően szükséges a kezelésük is. Legfőbb feladat a szervezet regenerációjának és az immunrendszer működésének megfelelő támogatása, ill. a kórokozók számának csökkentése minél kevesebb a szervezetben másodlagos károkat okozó hatóanyagokkal. Olyan személyre szabott megoldás lehet ideális, amely az egyéni adottságokra, életmódra, képességekre és lehetőségekre, illetve a sérülések mértékére egyaránt tekintettel van.

Lyme/MSIDS tünetképződés és genetika

A tipikus krónikus Lyme komplex problematikáját súlyosbíthatják egyes genetikai adottságok:

  • A D-vitamin receptor (VDR) genetikája
  • Egyes májenzimek genetikailag gyorsabban/lassabban működő variánsai (Fázis I., illetve fázis II. enzimek), továbbá ezeknek a variánsoknak az előnytelen kombinációi is állhatnak makacs tünetek mögött. Az érintettek jellemzően rosszul, vagy túl érzékenyen reagálnak vegyszerekre, gyógyszerekre, esetenként vitaminokra is. Gyakori pl. a Gilbert-kór (UDP-glukuronil transzferáz, UDP-GT1-A1, enzim termelődésének 70-75%-os csökkenése). Laboreredmények vonatkozásában a magasabb bilirubinszint is gyanút kelthet. A Gilbert-kór gyakran tünetmentes, de az érintettek nehezebben birkóznak meg egyes toxinok méregtelenítésével, ez pedig Lyme-kór kapcsán súlyosbíthatja a tünetképződést. Az érintettek a stresszt is nehezebben viselik, például a bőrük, illetve a szemük fehérje stressz hatására besárgulhat.
  • MTHFR enzim variánsok több változata ismert, homozigóta ill. heterozigóta formában. Fennállásakor a folát mesterséges vegyületekkel (folsav) való pótlása helyett a természetes formák javasoltak (metilfolát).

Lyme/MSIDS és a környezeti mérgek

Napjainkban az emberek számos környezeti méregnek, oldószernek, növényvédőszernek és toxikus fémeknek vannak kitéve. Ezek komoly problémát jelentenek, hiszen gátolják mind a mitokondriumok, mind pedig az immunrendszer működését, közben pedig terhelik a szervezet méregtelenítő folyamatait is. A toxinok főként előnytelen májenzim-genetika esetén okozhatnak komolyabb problémákat, krónikus infekciók nélkül is. Lyme/MSIDS jelenléte mellett a szervezet még nehezebben küzd meg ezekkel, és az érintettek esetenként fokozott érzékenységgel, tünet-képződéssel reagálnak ezekre a környezeti mérgekre.

Lyme/MSIDS és a fogászati problémák

Fogászati gócok, illetve az előnytelen fogászati megoldások kapcsán fellépő fém- és vegyszer-terhelések, mint az amalgám tömések vagy a nem megfelelő védelem ezek eltávolítása során gyakran jelenthetnek komoly kockázati tényezőt, és okozhatnak akár súlyos tünetképződést is. Javasolt ezek kivizsgáltatása és megoldása egy megfelelő, lehetőleg biológiai szemléletű fogorvos közreműködésével. A biológiai fogorvoslás figyelembe veszi egyes fogászatban használt anyagok hatásait a teljes szervezetre vonatkozóan, például tömések, implantátumok esetén, illetve fokozott figyelmet fordít az esetleges rejtett fogászati gócok feltérképezésére és megszűntetésére. Például ilyenek lehetnek a gyökérkezelt fogak vagy az izolált nekrózisok, NICO-k (Neuralgia Inducing Cavitational Osteonecrosis) az állkapocs-csontban. Ezek a foghúzások következtében jelennek, meg, amennyiben némi gyökérhártya a húzás helyén marad, majd azon a részen az állkapocs-csontban egy kisebb, zsírszerű anyaggal töltött, baktériumoknak otthont adó üreg keletkezik.

Hogyan befolyásolja a táplálkozás a Lyme kórban érintettek állapotát?

Lyme-kórban szenvedő betegek számára specifikusan olyan étrend betartása javasolt, amelyben az ételek minél kevesebb gyulladásfokozó összetevőt tartalmaznak. Kerülendők például az Omega 6-zsírsavak és a finomított szénhidrátok is. A Lyme-kór tüneteit ugyanis nagyrészt nem maga a kórokozó idézi elő, hanem a rá adott nem specifikus immunválasz; illetve a szervezetben hullámzó szinten jelenlévő szubklinikai gyulladás. Fontos, hogy a gyulladást a lehető legalacsonyabb szinten lehessen tartani, ami tehát részben táplálkozás útján érhető el. A gyulladásfokozó összetevők kerülése mellett gyulladáscsökkentő hatóanyagot tartalmazó élelmiszerek fogyasztása javasolt, például kollagén-fehérjék, Omega 3-zsírsavak, illetve olyan növényi összetevők, mint a színanyagok, polifenolok, szelektív rostok a bélflóra támogatására.

A Lyma a Vagus-ideget érő támadása révén gyakran idéz elő emésztőrendszeri problémákat, gyomorsav- és enzimhiányokkal. Emiatt az étrenddel és életmód-tényezőkkel erre is tekintettel kell lenni, míg párhuzamosan az emésztőrendszer funkcióit célszerű jótékonyan támogatni.

A tipikus Lyme-tünetek egy részét a borreliák okozzák azzal, hogy a szervezet kollagén-fehérjéit fogyasztják. Így a kollagén célzott, étrendi forrásból történő bevitele segíthet a károk csökkentésében, hiszen alapanyagot biztosít a szervezet a kollagén rostokat tartalmazó szöveteit helyreállító folyamataihoz. Emellett számos növényi hatóanyag mikrobaölő hatással rendelkezik, például a kókuszzsír, a zöldfűszerek illóolajai és a fokhagyma is ilyenek. Ezeknek az étrendi bevitele is a védekezés fontos eleme lehet.

Általánosságban elmondható, hogy a megfelelő mikro- és makrotápanyagok étrendi bevitele a szervezet működésére komoly befolyást tud gyakorolni, és feltétele a tartós egészségnek is. Az étrend kialakításában épp ezért fontos szempont a tápanyagok megfelelő formájú és mértékű bevitele egyaránt.

Közönséges kullancs, a Lyme-kór terjesztője

Közönséges kullancs (Ixodes ricinus), ami a Lyme-kór legfőbb terjesztője.

Hogyan lehet segíteni a Lyme-kóron?

Bár sok ember esetén a Lyme-fertőzés maga adott, ez nem jelent szükségszerűen betegséget is. A fertőzés viszont gyengítheti a szervezet védekezőképességét, amivel tünetek kialakulását idézi elő. Ezért annyira hangsúlyos kérdés számos vitamin hiánya, amelyek közül kiemelt jelentőséggel bír a D-vitamin, illetve több mikrotápanyag és egyes fehérjetípusok étrendi hiánya, a súlyos és / vagy tartós stressz, illetve más fertőzések párhuzamos jelenléte, de akár környezeti, vagy más mérgek is, mert mindezek szintén az immunrendszer csökkent működéséhez vezethetnek.

Emellett, a kórokozók aktiválódását okozhatják a nem megfelelő életmód-tényezők és a mozgáshiány is. A krónikus Lyme-kór és más krónikus fertőzések elsődlegesen nem közvetlenül érik el egészséget károsító hatásukat, hanem számos bonyolult, sok áttétet képző folyamat következtében.

Az alábbi módokon lehet segíteni Lyme-kóron:

  • Étrendi-, és táplálék-kiegészítési protokollok betartásával a szervezet természetes védekezésének, illetve folyamatos regenerációjának támogatására
  • Gyulladáscsökkentő, immun-kiegyensúlyozó étrendi elemekkel, mitokondriális hatóanyagok bevitelével az okozott károk csökkentésére
  • Speciálisan a Lyme-borreliák elleni életmód-tényezőkkel, (amely esetben cél az oxigenizáció és testhőmérséklet növelése: aerob sportok, szauna, forró fürdők alkalmazásával)
  • Természetes növényi hatóanyagok fogyasztásával, jódprotokoll követésével a mikrobák pusztítására
  • Antibiotikus kezelések útján, (mellé pedig párhuzamos probiotikus terápia folytatása H2O2 termelő baktérium törzsekkel a biofilm oldására, és a Clostridium difficile veszélyének csökkentésére)
  • Egyéb terápiás lehetőségekkel, mint például az intravénás oxigénterápia, hiperbár oxigén, hipertermia stb.
  • Stresszkezelési technikák segítségével, amilyen a relaxáció és egyes stresszterhelés csökkentését szolgáló pszichológiai eljárások.

Jelenlegi ismereteink alapján a Lyme borreliák nem irthatók ki, de az egészség megőrzése vagy az egészség helyreállítása számos különböző megközelítéssel elérhető. A hatékonyság növelése céljából érdemes mindezt egyéni szempontok alapján, különböző kombinációkban alkalmazni.

Segítünk egészsége megőrzésében!

Lyme-fertőzöttként is élhet egészséges, teljes életet. Személyre szabott táplálkozási és életmód-protokoll kidolgozásához forduljon szakembereinkhez!

Eseményeink

Rendszeresen szervezünk rendezvényeket, workshopokat, csoportos konzultációkat, melyek szintén segíthetnek a krónikus betegségekben szenvedők számára. A következő eseményeink itt tekinthetők meg: Események

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre a frissített információkhoz.

Az itt leírt információk nem helyettesítik az orvosi diagnózist, és nem is jelentenek útmutatást semmiféle betegség kezelésére.

Források

[1] M. J. Middelveen et al., “Culture and identification of Borrelia spirochetes in human vaginal and seminal secretions,” F1000Research, vol. 3, p. 309, 2014, doi: 10.12688/f1000research.5778.3.
[2] H. Wilking, V. Fingerle, C. Klier, M. Thamm, and K. Stark, “Antibodies against Borrelia burgdorferi sensu lato among Adults, Germany, 2008–2011,” Emerg. Infect. Dis., vol. 21, no. 1, pp. 107–110, Jan. 2015, doi: 10.3201/eid2101.140009.
[3] J. Talkington and S. P. Nickell, “Borrelia burgdorferi Spirochetes Induce Mast Cell  Activation and Cytokine Release,” Infect. Immun., vol. 67, no. 3, pp. 1107–1115, Mar. 1999.[4] “MSIDS – Multiple Systemic Infectious Disease Syndrome Information,” Lyme Action Network. http://www.lymeactionnetwork.org/msids/ (accessed Mar. 01, 2021).
[5] K. E. Müller, “Damage of Collagen and Elastic Fibres by Borrelia Burgdorferi – Known and New Clinical and Histopathological Aspects,” Open Neurol. J., vol. 6, pp. 179–186, Dec. 2012, doi: 10.2174/1874205X01206010179.

↓ Mutasd a többit.. ↓


Az itt leírt információk nem helyettesítik az orvosi diagnózist, és nem is jelentenek útmutatást semmiféle betegség kezelésére.

A fenti leírás szerzői jogvédelem alatt áll, az azzal kapcsolatos jogok gyakorlására kizárólag a HealWays Kft. jogosult. A szöveg felhasználása és másolása csak a HealWays Kft. előzetes írásbeli hozzájárulásával engedélyezett.

Megosztás