• Eckhart Erzsébet

A bizalom és a lelki egészség pszichológiai elméletekben

A lelki egészség és a bizalom közötti összefüggés több pszichológiai elméletben is megjelenik. Margaret Mahler fejlődési modelljében a „normál autisztikus” fázist követő „szimbiotikus” fázis, ami an anyával való összeolvadás állapotával jellemezhető, ha kielégítő, a saját magára és a kapcsolat „tágyára” vonatkozó pozitív érzelmi viszonyulások forrását képezi. Az ebben az időszakban fellépő szorongás vagy ellenségesség megzavarja a gyermek individuációját, és így nem lesz képes a későbbiekben az anya érzékelhető és érzelmi visszajelzéseit értelmezni. Ha ez a folyamat jól alakul, a szenzoros percepció, tehát az anya élménye örömforrássá válik, és a későbbi „gyakorló” alfázisban a gyerek örömmel fordul a világ fele, hogy felfedezze azt, miközben időnként vissza-visszatér anyjához, hogy érzelmileg feltankoljon. Az ezt követő „újraközeledési” szakaszban szilárdul meg a csecsemőben anyjától való különállásának ténye, ami miatt fellángol a szeparációs szorongás, de a függetlenedés iránti vágy is. Jó a kimenet, ha az anya képes a gyereket állandó érzelmi elérhetőség biztosítása mellett a függetlenedés irányába vezetni. Ha az egyensúly valamelyik irányba billen, a gyerek függővé válik, nem tud örömmel a környezete fele fordulni, önbizalma sem alakul ki1.




A korai kötődés elmélete Harlow, Bowlby és Ainsworth nevéhez fűződik. Harlow híres kísérleteiben anyjuktól elkülönítve nevelt majmocskái később társaiktól rettegtek, vagy agresszívan, vagy teljesen passzívan viselkedtek, későbbi szexuális és szülői viselkedésük kárt szenvedett2. Ainsworth szerint biztonságos kötődés akkor alakul ki, ha az anya elég biztonságot nyújt, és mivel


érzékeny a gyerek szükségleteire, képes őt megnyugtatni. Ha az anya érzelmileg váltakozva megközelíthető vagy elutasító, és nem elégíti ki megbízhatóan a gyerek szükségleteit, bizonytalan kötődés alakul ki, melynek több típusa is van (elkerülő, ambivalens, dezorganizált)3. Bowlby úgy gondolta, hogy a kötődés a túlélési esélyt növeli, és az így kialakuló biztonságérzet lehetővé teszi a világ felfedezését, a baba belső mentális munkamodelleket épít fel kapcsolatokra, melyek később is meghatározóak. Az elmélet a gondviselő és utód kapcsolatát evolúciósan értelmezte, tehát a személyspecifikus kötődési viselkedésben az utód életben maradásának feltételét látta. Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy szerepei között van az élettani funkciók korai regulációja és az idegrendszer korai szerveződése is2. Belsky a kötődési elméletet tovább fejlesztette4, szerinte a kötődési viselkedés variációi különböző ökológiai feltételekhez jelentenek alkalmazkodást, a szülői ráfordítás az erőforrások függvényében alakul. Szerinte a biztonságos kötődés akkor válik lehetségessé, amikor az erőforrások tartósan rendelkezésre állnak, a szenzitív gondoskodás következtében az utód a kapcsolatokat és a környezetet jóindulatúnak, megbízhatónak fogja tartani. Szűkös források, kedvezőtlen körülmények esetén a szülő nem képes ezt az odafordulást a gyermek számára biztosítani, sőt, elutasítóvá válhat, a gyerek elkerülő kötődést fejleszt ki, a világról alkotott képe ellenséges, bizalmatlan lesz, kerülni fogja a tartós, bizalmas kapcsolatokat. Szintén szűkös környezeti adottságok esetén az érzéketlenebb szülői odafordulás ellenére a gyerek a szülő figyelmét közelségkereső viselkedéssel próbálja magára vonni, aminek a szülő időnként enged, amivel a gyermek függőséget kifejező viselkedését erősíti mg, így késlelteti annak leválását, aki saját szaporodását elhalasztva a családjában marad, és azt segíti. A csecsemőkorban kialakult kötődési mintázatok némileg átalakulva a felnőtt kapcsolatokat is meghatározzák, de egy korai szeparációs élmény, mint egzisztenciális fenyegetettség egy kiszámíthatatlan világhoz való maradandó alkalmazkodást okozhat. A kötődés mintáinak reprezentációja generációról generációra át is öröklődik, ennek okai a korai gondozás során létrejövő maradandó idegrendszeri változások, a temperamentumjellemzők öröklött mintázatai és a tanulási folyamatok2.

E. Erikson sokat idézett zseniális pszichoszociális fejlődéselméletében a bizalomnak kulcsszerepe van. Elméletében az első szakasz a csecsmőkor ideje, amikor a bizalom vagy alapvető bizalmatlanság közötti konfliktus zajlik, és amelynek feladata, hogy kialakuljon a remény, tehát a hit a világban, önmagunkban, és emberi kapcsolatainkban. Ezt a gondozók szeretetteljes odafigyelése teszi lehetővé. Érzelmi elzárkózás, következetlen bánásmód vagy elutasítás a bizalmatlanság érzését váltja ki. Erikson elméletében a fejlődés mindegyik szakaszában egy alapvető konfliktust kell megoldani úgy, hogy mindkét oldallal (melyek közül az egyik a sikeres, a másik nem) tapasztalatot kell szerezni, ami minden szakasz esetén egy speciális, új kompetencia kialakulásához vezet. A második szakasz (második életév) az autonómia vs. kétely konfliktusa, a jó kimenet, ill. kifejlődő kompetencia az akarat, a harmadik (3-6 év) a kezdeményezés vs. bűntudaté, kimenete a szándék, a negyedik (7. évtől pubertásig) konfliktusa a teljesítmény vs. kisebbrendűség, kimenete a kompetencia. Az ötödik szakasz a serdülőkor, konfliktusa az identitás vs. szerepkonfúzió, kimenete a hűség, a hatodiké (fiatal felnőttkor) az intimitás vs. izoláció, kimenete a szeretet, a hetediké (felnőttkor) az alkotóképesség vs. stagnálás, kimenete a gondoskodás. A nyolcadik és utolsó szakasz az időskor, konfliktusa az integritás vs. kétségbeesés, és kimenete a bölcsesség. Minden új szakaszban újra felbukkannak az előző szakaszok problémái is, és minden további szakasz az előzők kimenetelére épül.  Tehát az első és legalapvető konfliktus a bizalom és bizalmatlanságé, sikeres megoldása során kialakuló kompetencia a remény, a tartós hit abban, hogy a vágyak teljesülhetnek5.

Maslow az emberi szükségleteket hierarchikus rendszerbe sorolta, piramisának legalsó szintje után, melyet a fiziológiai szükségletek alkotják, melyek kielégülése nélkül az ember túlélése közvetlenül veszélyben van, a következő szintet a fizikai biztonság szükséglete, majd a szociális biztonságé, ami a szeretet, gyengédség, bajtársiasság, valahova tartozás és az elfogadottság érzésének megtapasztalása. Ezeket a megbecsülés és az önmegvalósítás szükségletei követik6.

Carl Rogers szerint minden ember viselkedésében növekedésre irányuló tendencia fejeződik ki (megvalósulás vagy aktualizáció), ha csak nem gátolják ezt le például az értékelés feltételekhez kötésével. Az önmegvalósítás az embert az autonómia és tapasztalatainak gazdagításához vezeti, és a személyen belüli egészlegesség, kongruencia irányába mozdítja el.  A teljességgel működő személy nyitott a világra és bízik saját érzéseiben. Az ehhez vezető úton az ember fontos szükséglete, hogy az úgynevezett jelentős mások feltétel nélküli elfogadását, szeretetét, barátságát megtapasztalja, mert csak így tud kialakulni a pozitív önértékelés7.

Böszörményi-Nagy Iván, a híres magyar származású családterapeuta a megbízhatóságot a kapcsolatok fő erőforrásának tekinti. Ebben a partnerek egymás szükségleteire való érzékenységen túl alapvető fontosságú az igazságosság, az érzékenység egymás hosszú távon megszolgált érdemeire vonatkozólag is, ami a generációs határokon átível8.

Míg a Bowlby-modell kifejezetten az anya-gyermek kapcsolatról szól, Baumeister és Leary9kiterjesztett elmélete szerint az anya-gyerek kapcsolattól függetlenül is létezik egyfajta összetartozási késztetés, sőt, elméletük szerint ebből az alap-késztetésből vezethető le a hatalom, a teljesítmény, az intimitás és az elismerés szükséglete is, ezeket a késztetéseket is a szociális kötelékteremtés motiválja, de az elkötelezett tevékenység is a társas szükséglet transzformációjának tekinthető. A társas szükséglet jellemzői közé tartozik, hogy mind veszélyre utaló jelek, mind pedig közösen megélt negatív élmények felerősítik. Védőfunkcióját jelzi, hogy pl. a poszttraumás stressz-betegség kialakulásának valószínűsége a harctéren az átélt társas támogatás mértékétől függ, és felveti a társas támogatás hiányának, a magánynak és a cserbenhagyásnak szerepét (mint kóroki tényező), ami a bizalom elvesztésének megélését is jelenti. A trauma jellemzői szerint növelheti, vagy csökkentheti is a társas támogatás érzését, aszerint hogy szimmetrikus-e, vagy aszimmetrikus, tehát egyenlő mértékben érinti-e az embereket, mert ha az nem, súlyos intrapszichikus és interperszonális konfliktushelyzeteket teremt mindkét fél számára10. Aszimmetrikus traumák könnyen okoznak (az érintett személy trauma előtti személyiségének is függvényében) poszt-traumás problémákat, megrendült testi-lelki egészséget.

Hivatkozások:

FONAGY, P., TARGET, M. (2005). Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Gondolat Kiadó, Budapest. 119-122.LAKATOS K., GERVAI J. (2003). A korai kötődés neurobiológiai háttere. In: PLÉH CS., KOVÁCS GY., GULYÁS B.(szerk.) Kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest. 327-339.AINSWORTH, M. D. S. (1993). Attachement as related to the mother-infant interaction. In C. ROVEE-COLLIER & L. P. LIPSETT (Eds), Advances in infancy research (Vol 8). Norwood, NJ: AblexBELSKY, J. (1999). Modern evolutionary theory and patterns of attachment. In: CASSIDY, J., SHAVER, P. R. (eds.) Handbook of Attachment: Theory, Research, and clinical Application. New York, The Guilford Press.CARVER, CH. S., SCHEIER, M. F. (2003). Személyiségpszichológia. Budapest: Osiris kiadó. 288-300.MASLOW, A. H. (1970). Motivation and personality (Rev. ed.). New York, Harper & Row.ROGERS, C. R. (1959). A theory of therapy, personality and interpersonal relationships, as developed in the client-centered framework. In S. KOCH (Ed.) Psychology: A study of a science (Vol. 3). New York, McGraw-Hill.BÖSZÖRMÉNYI-NAGY I., KRASNER B. (2001). Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa. Confidentia Kft. Budapest. 148.BAUMEISTERr, R. F., LEARY, M. R. (1995). The need to belong: Desire for interpersonal attachments as a fundamental human motivation. Psyclogical Bulletin, 117, 497-529.KULCSÁR ZS.: Bevezető. Társas tényezők szerepe a traumafeldolgozásban. In: KULCSÁR ZS. (szerk.)(2005). Teher alatt… Trefort Kiadó. Budapest.

Kapy u. 32 Budapest 1025

Tel: +36 30 390 3986

  • White Facebook Icon