• Eckhart Erzsébet

Miért is higgye el valaki, hogy a megfelelő táplálkozástól jobb lesz az egészsége?

Frissítve: aug 5

Múlt szombaton temetésen voltam, ez volt a hetedik másfél év alatt. Meghalt egy nagynéném 73 évesen, rákban. Tavalyelőtt is meghalt egyikük, szintén rákban. Fogynak, nagyon fáj. Édesanyám testvérei voltak, ő több mint 20 éve, 64 évesen halt meg, 10 évvel élte túl apámat, aki 59 évesen halt bele a cukorbetegség szövődményeibe. Szép, nagy családba születtem.  Anyukámék 7-en voltak testvérek, édesapjuk orvos. Mindegyikük egyetemet, főiskolát végzett. Nagymamám 101. életévében halt meg, micsoda genetika! Vagy mégsem?


Mégis, mire lehet számítani?

A cukorbetegség, a szív-érrendszeri betegségek, a demenciák és a rák járványszerűen terjednek. Sok családban az idős szülők ápolása jóval több időt és ráfordítást igényel, mint a gyereknevelés, sőt, sokszor attól veszi el az időt és energiát, sokan beleroppannak a terhekbe, anyagilag, idegileg. Az egészségügy költségei világszerte nehezen finanszírozhatóak. Az ún. civilizációs betegségek a később fölzárkózó országokban, pl. Kínában, a legutóbbi időben robbanásszerűen terjednek, ma a világ alzheimereseinek negyede kínai. Magyarországon az összes halálozás 54%-át a szív-érrendszeri, 27%-át rák okozza. A daganatos betegségekben meghaltak 40%-a 65 év alatti, az elmúlt harminc évben közel 30%-kal lett több. [1]


Mi, akik már jó pár éve étrendet váltottunk, ismerjük hatását egészségünkre, életminőségünkre. Tudjuk, hogy az ember lehet tartósan, teljesen egészséges, nevelhet gyerekeket úgy, hogy azok nem tudják, mit jelent a középfülgyulladás, torokgyulladás, allergia. Elmesélik otthon, ha egy osztálytársuk ilyen-olyan betegségben szenved, és kérdezik, milyen az?


Magyarországon az utóbbi évtized nagy életmódváltó mozgalma a paleo volt, alig pár év alatt tömegeket mozdított meg, a dolgok, illetve az emberek természetéből adódóan irányzatokra bomlott, képviselői sajnos nem mindig konstruktív módon és stílusban vitáznak hol fontosabb dolgokon, vagy apró részleteken, sajnos gyakran nem is a megfelelő, tudományhoz méltó stílusban. És mégis: gyakorlata sok ember számára mindennapossá vált, a kísérletezgetést felváltotta a rutin, bár most némileg más alapanyagok, beszerzési módok jellemzik a főzési és étkezési szokásokat. És ami a legfontosabb: Egy korábban elképzelhetetlennek tartott jó egészség, életminőség, ami természetesen így sem tökéletes, de a tudatosság a táplálkozásban, a hatások saját, személyes megfigyelése további javulásokat tesz lehetővé. Más embereket tekintve felmerül a kérdés: Miért nem táplálkoznak ők is egészségesen?


Paleos ismerőseim nagy része azért váltott életmódot, mert hosszú betegségtörténet után úgy érezte, az egészségügy nem képes megoldani problémáját, sokadik próbálkozásként kipróbálta ezt is. Gyógyulástörténetek százai tanúskodnak az életmódváltás hihetetlen gyógyító erejéről. Az egyébként egészséges, előzőleg is értelmesen táplálkozó, sportoló, életmódot váltó embereknek is van gyógyulástörténete, bár kevésbé látványos: Megfázások, fejfájások, emésztési problémák, reflux, felfázások, ízületi fájdalmak, stb., amikről mindenki azt tartja, hogy a korral járnak – mind a múlté.


Fájdalom ezzel a tapasztalattal látni másokat, családtagokat, barátokat szenvedni, orvostól orvosig futni, súlyos diagnózisokkal, kemoterápia, sugárkezelés, reménykedés, de megint csak egy temetés a vége. Miért nem hittek nekünk még annyira sem, hogy fontolóra vették volna a lehetőséget, amit a tudatos, tudományos alapokra helyezett életmódváltás esetleg nyújt? Beszűkült tudatállapotban követik az orvosok utasításait, mindhalálig, végső kétségbeesésükben minden pénzüket az alternatív gyógyászat, ismerőseik szerint rákot gyógyítani tudó különböző méregdrága cseppekre, szerekre, kivonatokra költik.



Miért olyan nehéz belátni, hogy a nyugati étrend káros?


Sokan azokat a táplálkozási szabályokat sem tartják be, amik a hivatalos ajánlásokban és a paleoban közösek, lekicsinylik a veszélyeket, mint a dohányosok és más rizikós magatartást folytatók, mások szeretnének változtatni, de nem tudják, hogyan. Ezek megértésére alkalmasak a következő pszichológiai meggondolások.


A függőség olyasmit jelent, hogy valaki az életének korai szakaszában történt lelki sérülés miatt kevésbé örömképes, ill. jó pszichés közérzetének fenntartásához külső impulzusokra, élményekre vagy szerekre van szüksége, fogékony a szenvedélybetegségekre.  A hagyományos táplálkozás főbűnösei fizikailag is okoznak függőséget, a cukor, a búza (gliadin, ill. gliadomorfin) [2], és a tej (béta-kazomorfin-7) [3]. A függőség részei a helyzetek, szokások, rituálék is, amik a drog, cigaretta, alkohol vagy élelmiszerek fogyasztását övezik, és erős, sok esetben ellenállhatatlan vágyakozást keltenek, a kultúra szerves részét képezve megnehezítik a leszokást egy anyagról, élelmiszerről.


A függőséget a gondolkodás tipikus mintázatai is kísérik (pl.: mások rosszak, és ők tehetnek mindenről). Negatív eseményeket, betegségeket, rossz életminőséget sorsszerűnek fognak fel, erőtlennek, kiszolgáltatottnak élik meg magukat, betegségekről gyakran gondolják, hogy örökölték. Ezt az elképzelést sok, a médiában elhangzó orvosi hír betegségek genetikai okairól is táplálja (ha szerepük sorsdöntő lenne, nem terjedhetnének járványszerűen betegségek, melyek dédszüleink korában még orvosi kuriózumnak számítottak). Betegségeik, állapotaik okait olyasmiben keresik, amin nem tudnak változtatni, pl. a levegőszennyeződésben, sugárzásban.


Festinger [4] kognitív disszonanciaelmélete leírja, hogy mit kezdenek az emberek olyan információkkal, amik előző, ill. többi elképzeléseiknek ellentmondanak, és belső feszültséget, szorongást keltenek. Ha pl. két rossznak tűnő lehetőség közül kell választani, és nagy a tét (pl. súlyos betegség, ill. egy macerás életmódváltás között). A disszonancia és a vele járó nyugtalanság érzése csökkenthető, ha a személy lebecsüli saját választásának a szabadságát pl. kényszerítő körülményekre hivatkozik, vagy a választott rossz opciót illetően meggyőzi magát arról, hogy az jó, lebecsülve a negatív következményeket. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy végtelen számú kifogást sorol fel, amik miatt változtatás nélkül kell, hogy folytassa életvitelét, nincs ideje, pénze mozogni, sportolni, nem lát lehetőséget arra, hogy megoldja az egészségesebb táplálkozást.


Az evéshez sok, az egészséges táplálkozás témaköréhez másodlagosan kapcsolódó pszichológiai probléma köthető, az éhségérzet is több okra vezethető vissza – kifejezhet kisgyerekkori érzelmi állapotokra jellemző szeretet-, gondoskodásvágyat, de birtoklásvágyat, elfojtott agressziót is. Azoknál, akik nehezen kezelik az érzelmeket, a szeretet, gondoskodás kifejeződése lehet az etetés – a gyerek minden negatív rezdülésére, ami lehet fáradtság, frusztráció, rossz közérzet, unalom – ételt, édességet kínálnak, félnek, hogy nem eszik eleget. Nehéz a változtatás, ha az evéshez alapvető lelki szükségletek ilyen súllyal kapcsolódnak.


A konszenzusheurisztika azt jelenti, hogy olyan kérdések esetén, amikben valaki bizonytalan, abból indul ki, hogy amit a többség igaznak gondol, az a valóság. Sajnos ennek az egyébként optimális szakértelem- és felelősség megosztást lehetővé tevő stratégiának veszélyei vannak, nem mindig van a többségnek valóban igaza. Sok ember számára elképzelhetetlen, hogy pont az az étel okozza a problémát, amit mindenki eszik.


Az ún. csoportgondolkodás [5] zártabb, pl. szakmai vagy döntéshozatali, magukat erkölcsileg felsőbbrendűnek és valamilyen szinten sérthetetlennek tartó csoportokon belüli gondolkodás kollektív torzulását jelenti. Eltérő véleményeket elhallgattatnak, részben az ellentmondó információk szűrésével, részben nyomásgyakorlással, a tagok önmaguk is igyekszenek a csoport által nem elfogadott gondolatokat kizárni, a másként gondolkodók elhallgatnak, látszólagos egyetértés alakul ki. A közös gondolkodás merevvé, leegyszerűsítővé válik, más véleményen levőkről rossz szándékot tételez fel, egyes veszélyeket dramatizál, másokat bagatellizál, rizikós döntéseket támogat. Ilyen jellegű mechanizmusok akadályozhatja az orvostudomány, táplálkozástudomány változását, nyitását a civilizációs betegségek valódi okainak felismerése felé. Jelenleg anélkül utasítják el a paleolit táplálkozást, hogy azt részleteiben vizsgálnák és mérlegelnék, noha annak minden eleme természettudományos megfontolásokra épül, miközben pl. bármilyen tudományos alapot nélkülöző homeopátia nem jelent számukra gondot.


A talán legérdekesebb, nem olyan régóta ismert 1999-ben leírt hatás a Dunning-Kruger effektus [6]. Lényegében arról van szó, hogy minél inkompetensebb valaki egy bizonyos területen (és összességében is), annál büszkébb a nem létező tudására. Az adott területről a legkevesebb tudással rendelkező emberek hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket, sem azt nem képesek felismerni, ha más ért hozzá, sem azt, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá, viszont ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá. Sajnos ma Magyarországon mind az általános természettudományos ismeretek, mind az egészséggel kapcsolatos tudás kevesek kiváltsága, így sok embert alapvető dolgokról is nehéz meggyőzni. A jelenség oka az, hogy a tartalmi elemek megítéléséhez ugyanazok az ismeretek szükségesek, mint a saját kompetenciáéhoz. Ezért sajnos sokszor nincs esélye sem annak, hogy az egészségről, egészséges táplálkozásról és életmódról való tudás eljusson valakihez (tömegekhez), pláne nem akkor, ha ez a tudás aktuálisan nem illeszkedik a közegészségügy irányvonalaihoz. Az ilyen típusú disszonanciát elviselő emberek ugyanis azokból a körökből kerülnek ki, akik nemcsak műveltebbek, és eleve már nagyobb tudással rendelkeznek ezen a területen, hanem személyiségüknél fogva autonómabbak, esetleg magasabb az önbecsülésük, és nem jelent számukra problémát olyan nézeteket képviselni, ill. olyan normák szerint élni, amely nem egyezik a mainstream nézeteivel.


Nagyon sok ember szeretne egészséges lenni, hajlandó erőfeszítéseket tenni, áldozatot hozni egészsége, jóléte érdekében, kipróbálni új (vagy régi) dolgokat. Hogyan igazodhatnak el ők a táplálkozási tanácsok útvesztőjében? Sokféle diéta, étrend van, sok az ellentmondó információ, melynek egy része nyíltan vagy burkoltan élelmiszerek reklámja. Nem várható el mindenkitől, hogy átlássa az anyagcsere működésének sajátosságait, vagy kritikusan szemügyre vegye a nemzetközi szakirodalmat. Nehéz ügy… Sok paleos végig próbált már több diétát, ki a divat iránti hóbortból, ki megfontoltan, vannak, akik előzőleg is ésszerűen táplálkoztak, van, akinek ismerőse gyógyult meg tőle, vagy olvasott róla, hogy van ilyen, sokszor a szerencse kérdése. Talán ez a legnehezebb kérdés: Miért is higgye el valaki, hogy a táplálkozás és életmód megváltoztatásával tényleg jobb lesz az egészségi állapota?


Nehéz valakit a jó esélyről meggyőzni, nemcsak mert nem akar változtatni, vagy nincs elég ismerete, hogy képes legyen mérlegelni, amíg a szakértőknek tekintett emberek (akik maguk is gyakran túlsúlyosak, betegek, dohányoznak stb.), úgy állítják be akár a glutén- vagy tejmentes, vagy paleo jellegű táplálkozást is, mintha valaki felelőtlenül, közvetlenül veszélyeztetné vele az egészségét. Ideje lenne a hosszú elhallgatás, tagadás után annyi nyitás az orvostudomány részéről, hogy egyáltalán megnézzék, kivizsgálják a rengeteg nyilvánosságra hozott esetet olyan betegségekből való gyógyulásokról, amik orvosi álláspont szerint gyógyíthatatlanok, és levonják a következtetéseket, hogy az emberek valódi esélyt kapjanak az egészségre. Addig még sokan fognak idő előtt meghalni, és szeretteinket, családtagjainkat, akik velünk lehettek volna viszonylagos egészségben még 20-30 évet, már nem kaphatjuk vissza.



Hivatkozások:


  1. http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/4139/halaloki-statisztika-magyarorszagon

  2. http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/buza-veszely2.php

  3. Kaminski S, Cieslinska A, Kostyra E. Polymorphism of bovine beta-casein and its potential effect on

  4. Festinger, L. A kognitív disszonancia elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, 2000

  5. Janis I. Victims of Groupthink: A Psychological Study of Foreign Policy Decisions and Fiascoes. Boston, Houghton Mifflin, 1972

  6. Justin Kruger, David Dunning (1999.). „Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments”. Journal of Personality and Social Psychology 77 (6), 1121–34. o.  PMID 10626367

  • White Facebook Icon