A Lyme-kór tünetei, kezelése, fontos tudnivalók

Mi a Lyme-kór?

Az általánosan elterjedt elképzelés szerint a Lyme-kórt fertőzött kullancsok terjesztik. A betegek nagy része azonban nem emlékszik kullancscsípésre, vagy, mert az észrevétlen maradt, vagy mert a fertőzés más útvonalon történt. 

 

A krónikus Lyme tünetképződés rendkívül színes és gazdag. Gyakorlatilag minden szervrendszert érinthet, a mozgás-, az emésztő-, hormonális szerveket, és az idegrendszert is. A tünetek egy részét a kollagént tartalmazó szövetek borreliák által okozott károsítása, más részét a lebegő gyulladásszint, az immunrendszer működésének a felborulása, ill. krónikus esetekben már a mitokondriális működés sérülése is okozza. A Lyme-kór egy súlyosan aluldiagnosztizált betegség. 

 

Többféle Lyme baktériumtörzs létezik, egy-egy ember lehet ezek közül eggyel vagy többel is fertőzött. Az egyes Lyme baktériumtörzsek előfordulása regionális eltéréseket mutat. A Lyme borreliák spirális baktériumok, könnyen áthatolnak a szöveteken és különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Számos életformájuk ismert, a hagyományos spirális baktérium forma (spirochéta) mellett léteznek több más formában is (pl. golyóforma, biofilm forma). A Lyme a szifilisz közeli rokona.

A Lyme-kórt általában kullancsok terjesztik, de vér útján, szexuálisan, és az anyaméhben is átadódhat [1]. Így esetenként egész családok lehetnek fertőzöttek, akár generációk óta. Előfordulhat, hogy az örökletesnek tűnő betegséghajlam hátterében valójában Lyme tünetek vannak.

 

A Lyme-kór, ill. fertőzöttség előfordulása véradóknál végzett vizsgálatok alapján, tehát a magukat vélhetően egészségesnek érző emberek körében a következő módon alakul: Olaszországban a lakosság 4,9%-a, Romániában 4,3%-a, Németország délnyugati részén 16,9%-a, Finnországban 19,3%-a volt fertőzött. A fertőzési ráta magasabb olyan emberek esetén, akik foglalkozásuknál fogva gyakran tartózkodnak erdőben. A fertőzés gyakrabban fordul elő férfiaknál, ennek oka ismeretlen [2].

 

A Lyme fertőzés nem jelent minden esetben betegséget. Ha olyan eseteket nézünk, amikor valakinél a Lyme fertőzés tünetei is mutatkoznak, a Lyme-kór fennállásának valószínűsége az említett gyakoriságoknál lényegesen magasabb. Vélhetően sokan élnek tünetmentesen, vagy enyhe, pl. emésztőrendszeri tünetekkel együtt a Lyme-kórral.  A Lyme alapvetően klinikai diagnózis, tehát a szakorvos a tünetek alapján állítja azt fel, amit a laboratóriumi tesztek vagy igazolnak, vagy nem.

 

Egyelőre hiányoznak meggyőző bizonyítékok arra vonatkozólag, hogy a Lyme-kór teljesen kiirtható. Viszont, a Lyme fertőzés nem kell, hogy problémát okozzon. A baktériumszám  megfelelő, komplex megközelítésekkel gyakran antibiotikus kezelések nélkül is olyan szintre csökkenthető, ami tartós, magas szintű egészséget tesz lehetővé.



 

Mik a Lyme-kór társfertőzései?

 

A Lyme-kórhoz társuló más infekciók lehetnek szintén kullancsok által terjesztett betegségek, paraziták, baktériumok, vírusok (társfertőzések), de ún. opportunista infekciók is. Ezek olyan mikrobák, amik egy egészséges, jó állapotú szervezetben nem okoznak problémát, ha viszont a szervezet legyengült állapotban van, könnyen szaporodásnak indulnak. Szélsőséges esetben egy súlyosan legyengült szervezet számára normális körülmények között hasznos baktériumok is okozhatnak problémát.

 

A Lyme az immunrendszerre is hatást gyakorol, és mivel gyakran van jelen immunmoduláló társfertőzésként más bakteriális, vírusos fertőzés mellett, ezért diagnosztika szempontjából nehezen eldönthető, hogy a szervezetet érintő több infekció közül melyik tekinthető vezető infekciónak. A legtöbb esetben komplex, több szervrendszert érintő többszörös infekciókkal állunk szemben, melyeknek az egymásra hatása tisztázatlan. Amit biztosan tudunk, hogy egy-egy infekció terheli az immunrendszert, tápanyagokat, antioxidánsokat használ el, így megkönnyíti más patogének szaporodását is.

 

Gyakori társfertőzések a Bartonella, Ehrlichia, Babézia, Chlamydia pneumoniae és trachomatis, Mycoplasma, Yersinia, Rickettsia, gombák, penészgombák, vírusok (EBV, CMV, HSV stb.), paraziták. A Lyme kór és társfertőzések által okozott tünetcsoport megnevezése a MSIDS (Multiple Systemic Infectious Diseases Syndrome) szindróma.

Borrelia baktérium a vérben. Ez a Lyme-kór okozója.

Mik a Lyme-kór tünetei?

 

A Lyme fertőzés önmagában gyakran tünetmentes, de járhat egészen enyhe, krónikus, vagy az egyéb terhelések, életmódtényezők, stressz kapcsán felerősödő, alapvetően hullámzó tünetekkel is. Súlyos tünetképződés jellemzően felléphet azt követően, hogy valakinek megváltozott az életmódja (pl. sport abbahagyása), vagy krónikus stresszel jellemezhető időperiódusok, vagy életesemények, esetenként balesetek vagy más betegségek után. Esetenként újabb-, és újabb kullancsípések hatására is, főleg, ha a az egyén tápanyag- és vitaminhiányos. Ilyenkor a szervezet nem újrafertőződik, hanem az immunrendszer működése gyengül, esetleg újabb baktérium törzsekkel, vagy egyéb kórokozókkal kell megküzdenie. A Lyme tünetei gyakorlatilag minden egyes orvosi szakterületet érinthetnek.

Tipikus testi tünetek: 

 

  • Mandula-, középfül-, arcüreggyulladások

  • Tengeribetegségre való hajlam 

  • Ízületi (gyakran térd) gyulladások 

  • Kisebb-nagyobb fájdalmak testszerte, pl. bordaív környékén

  • Derékfájás, gerincsérv (gyakran nyaki)

  • Reflux, ételintoleranciák, puffadás 

  • Hisztamin intolerancia [3]

  • Hormonhiányos állapotok (szteroidok), a termékenység zavarai 

  • Fáradékonyság 

  • A vércukor stabilizásának nehézségei, inzulinrezisztencia

  • Bőrtünetek: Ekcéma, csalánkiütés, piros foltok

  • Haj, testszőr hullása

  • Neurológiai tünetek: Látászavarok, szédülés, fülzúgás, lógó szemhéj, féloldali arcbénulás, tinnitus (fülzúgás), zsibbadások, hangyamászás 

  • Súlyos állapotok: Vándorló súlyos fájdalmak, súlyos krónikus fáradtság, többszörös kémiai szenzitivitás, autoimmun kórképek.

 

Gyakori pszichés tünetek:

 

  • Depresszió, alvászavar, szorongás, pánikzavar 

  • Indulatkontroll problémák, személyiségzavarok

  • Emlékezetzavarok (rövid távú), koncentrációs problémák, fáradtságérzés  

  • Szellemi lények “látása”, velük való kommunikáció is előfordul, és/vagy ezoterikus érdeklődés, élmények

  • A stressztolerancia megszűnése

  • Súlyos állapotok: Súlyos, néha totális alvászavar, pszichiátriai tünetképződés, súlyos depresszió, pszichózisok, demencia 

  • Energiahiány, motiválatlanság, negativitás, panaszkodás, tehetetlenség.

 


 

Horowitz által leírt 6 jel, ami jellemző az MSIDS-re

 

Richard Horowitz, a téma nemzetközileg elismert szakértője leír jeleket, amik jellemzőek a Lyme/MSIDS -ra. A MSIDS (Multiple Systemic Infectious Diseases Syndrome) egy egyre gyakrabban használt kifejezés Lyme kór vonatkozásában, ez a tünetegyüttes, ami a Lyme-kór, és más kullancsok által terjesztett fertőzések, és más bakteriális és vírusos fertőzések, gombák, és paraziták általi fertőzésekből áll, egyénenként eltérő mintázatokban. A ​Horowitz által leírt 6 jel: [4]

 

1. Az alábbiak közül több mint egy tünet van jelen  

​​

  • Fáradtság

  • Ízületi és izomfájdalmak

  • Bizsergés, szurkálás

  • Zsibbadás és égő érzés 

  • Nyakmerevség 

  • Fejfájás

  • Fény- és zajérzékenység

  • Szédülés 

  • Alvászavarok (elalvási és alvási nehézségek)

  • Memória és koncentrációs problémák

  • Mellkasi fájdalom és szapora szívdobogás 

  • Pszichiátriai tünetek, pl:. depresszió és szorongás  


 

2. Vannak jó és rossz napok

 

A Lyme-kór jellemzője, hogy a tünetek jönnek-mennek, vannak jó és rossz napok.    

​3. A fájdalom változik és ide-oda vándorol 

A Lyme-kór egy másik jellemzője a vándorló fájdalom. Az ízületi és izomfájdalmak, a bizsergés, a szurkálás, a zsibbadás és az égő érzés gyakran jönnek-mennek, illetve vándorolnak a testben. 

Például az ízületi fájdalom egyik nap a térdben jelentkezik, három nappal később a vállban, két napra rá pedig a bokában. Ugyanez igaz a Lyme okozta neuropátiára, ha a baktérium kihat az idegekre, és ekkor a bizsergés, a szurkálás, a zsibbadás és az égő érzés vándorol a test különböző pontjai között. 

 

4. A tünetek súlyosbodhatnak a menstruációs ciklus környékén 

A nők gyakran tapasztalják, hogy a Lyme tüneteik romlanak közvetlenül a menstruációjuk előtt, alatt vagy utána. A Lyme-kór tünetei a hullámzó ösztrogén és progeszteron szintekkel együtt változnak. 

5. A tünetek javulnak, amikor más betegségekre szed gyógyszert 

A páciensek beszámolói szerint, ha valami egyéb, a Lyme-tól független betegségre antibiotikumot szednek, (például felső légúti vagy húgyúti fertőzésre), akkor a gyógyszerszedés alatt gyakran sokat enyhülnek a tünetek, majd utána ismét felerősödnek. Ennek a fordítottja is létezik, amikor valaki sokkal rosszabbul lesz és minden tünete felerősödik az antibiotikum szedése alatt. Ezt úgy hívják, hogy Jarish-Herxheimer reakció, amikor a Lyme baktériumok pusztulnak és átmenetileg súlyosbodnak a tünetek.  

 

6. Laborvizsgálat igazolta a fertőzést

A hatodik és végső szempont, amely eldönti, hogy Lyme-kór okozza-e a tüneteket egy Western Blot nevű vérvizsgálat elvégzése. Az USA-ban több mint 100 féle, a világon pedig 300 féle Lyme törzs létezik.

Bár számos különböző laboratóriumi vizsgálat létezik a Lyme-kór diagnosztizálására, (ELISA teszt, Western Blot, PCR (DNA) teszt vagy alkalomadtán egy kitenyésztés), ezeknek a teszteknek mind megvannak az előnyeik és a hátrányaik, és előfordulhat, hogy a teszt nem elég érzékeny a baktérium kimutatásához. Azonban a Western Blotban van öt Lyme specifikus fehérjegyűrű: a 23, 31, 34, 39 és 83/93 kdA gyűrűk. Ezek jelenléte plusz a fenti tünetek megléte (az egyéb betegségek alapos kizárása után) a Lyme-kór jellemzői. A Lyme-folt megjelenése is a betegség egyik klasszikus tünete és ilyenkor nem is szükséges a pozitív laborlelet, de az esetek kevesebb mint felénél nem alakul ki a Lyme-folt, vagy olyan helyen van, ahol nehéz észrevenni.

Honlapunkon elérhető a kapcsolódó kérdőíves teszt, ami segíthet felmérni a Lyme-kór/MSIDS fennállásának a valószínűségét a tünetek hátterében.


 

Hogyan lehet diagnosztizálni a Lyme-kórt?

 

A Lyme-kór laboratóriumi tesztekkel való igazolása esetenként nehéz, az olcsóbb, TB finanszírozott ELISA teszt Lyme esetén megbízhatatlan. Az ún. immunoblot eljárások (pl. Western blot) lényegesen megbízhatóbbak, de mind a fertőzés korai fázisában, mind pedig a krónikus, immunkimerült állapotban szintén gyakran fals negatív eredményt adnak. A lényegesen drágább és nehezen hozzáférhető Elispot (pl., Arminlabs) tesztek ugyan megbízhatóbbak de ezek sem tudják mindig kimutatni a kórokozó jelenlétét. Használatban vannak még ún. PCR tesztek is, ezek nagyon érzékenyek, elvileg hajlamosak lehetnek fals pozitivitásra is, viszont ha a Lyme borreliák lokálisan pont nincsenek a szövetmintában, szintén fals negatív eredmény születhet. 

 

Honlapunkon elérhető egy kérdőíves teszt, ami segíthet felmérni a Lyme-kór/MSIDS fennállásának a valószínűségét a tünetek hátterében. A teszt egy fontos támpontot adhat a kitöltőnek de figyelembe kell venni, hogy az alacsonyabb pontszám nem zárja ki a fertőzöttséget, hiszen sok fertőzött tünetmentes.

 

A Lyme alapvetően klinikai diagnózis, tehát szakorvos által a tüneti kép alapján történik megállapításra, amit a laboreredmény vagy igazol, vagy nem. Egy kullancscsípést követően megjelenő tipikus Lyme folt háziorvosi szinten is elegendő szokott lenni a betegség diagnosztizálására, de sajnos gyakran a folt nem tipikus, vagy meg sem jelenik. 

Egy krónikus, esetleg veleszületett Lyme kórról árulkodhat a betegtörténet, kérdőíves tesztek, sok tipikus, néha apró tünet, a családtagok tünetei, betegségei, és esetleg pozitív Lyme-laboreredmény hiányában is egy sor laborérték, illetve mindezek együttes tipikus mintázatai, ill. halmozódása.

 

Krónikus Lyme-kór betegekre jellemzőek a diffúz, hullámzó, váltakozó panaszok, fájdalmak, melyeket pszichés tünetek is kísérnek. Az érintettek gyakran keresnek fel szakorvosokat, a szokásos vizsgálatok azonban gyakran nem igazolják a tünetek szubjektív súlyosságát. A szokásos vérvizsgálati eredmények szintén nagyjából rendben szoktak lenni. Mindez oda vezet, hogy idővel sem az orvosok, sem a hozzátartozók nem veszik komolyan a beteg panaszkodó viselkedését. Lyme-os betegekre jellemző egy súlyos testi és pszichés szenvedésnyomás, amit a környezet részéről a meg nem értettség, együttérzés hiánya kísér.



 

A krónikus Lyme-kór háttere 

Kollagenózisok és a Lyme-kór 

 

A borreliák előszeretettel élnek a kötőszövetekben, és táplálkoznak azokból, többmódon módon károsítva azokat. A betegség korai szakaszában a kollagénrostok ödémásodnak, megduzzadnak, majd pusztulásnak indulnak [5].

A kollagén fehérjék károsításának eredményeként lépnek fel a legkülönbözőbb bőr-, ízületi- és idegrendszeri tünetek (mielinkárosodás), inak sérülékenysége, érfalak gyulladásai, idegeket körülvevő, védő hüvelyek károsodásai (Karpális alagút szindróma) és porckorong betegségek. A Lyme-kór során fennálló folyamatos kollagén veszteség miatt fellépő tüneteket mérsékelheti a célzott étrendi kollagén bevitel.

 


 

A Lyme-kór és az immunrendszer

 

A borreliák képesek arra, hogy leszabályozzák az immunrendszer működését, hogy ezáltal észrevétlenül tartózkodhassanak a szervezetben [6]. Ez az immunszuppresszió azonban más, ún. opportunista fertőzések elszaporodását is megkönnyíti, ami tovább gyengíti a szervezet működését (ld. MSIDS). [7]

 

A Borrelia burgdorferi, a Lyme kórokozója más bakteriális, vírusos fertőzésekhez hasonlóan aktiválja a veleszületett, nem specifikus immunrendszer válaszát, de ez a kórokozót annak speciális tulajdonságai miatt az immunrendszer képtelen elpusztítani. Az immunrendszer igyekezetében nagy mennyiségű oxidatív, nitrozatív gyököket, gyulladásos citokint bocsát ki, melyek a szervezetre nézve nagyobb mennyiségben toxikusak, az idegrendszert is érintő gyulladásos állapotot, neuroinflammációt váltanak ki. Ez perifériás neuropátiákat okoz, de az agyat érintő gyulladás következtében depresszió, szorongásos zavarok, agyköd, vagy más neuropszichiátriai tünetek is megjelenhetnek. [8], [9]

A Lyme kór hatásai a központi idegrendszerre

 

A Lyme kór hatása az idegrendszerre részben az immunrendszer közvetítésével történik. Egy 2020 decemberében megjelent kutatás elsőként vizsgálta állat modellben a borellia fertőzés patomechanizmusát a központi idegrendszer vonatkozásában [10]. 

 

A borrelia baktériumok már a fertőzés korai szakaszában elszaporodnak a kemény agyhártyán (Dura mater), magába a parenchymába azonban sokáig nem jutnak be. Az ennek ellenére fellépő neurológiai tünetképződés oka az a gyulladásos válasz, amit a kórokozó kivált. A kognitív funkciók, a figyelem, az észlelés és a memória funkciók zavarát aveleszületett immunrendszer (T-sejtek) válaszaként létrejövő citokin, kemokin, ill. IFN emelkedés, helyi fehérvérsejt beszivárgás okozza. A citokinek termelődését a Toll-like receptor és az NF kappaB jelátviteli útvonal szabályozza. 

 

Az NF kappaB egy nukleáris transzkripciós faktor, aminek a hatására mind a NOS enzim általi iNO (indukált nitrogén monoxid), mind a hisztamin kibocsátás nő, így a hisztamin-intolerancia/masztocita aktiváció tünetei is megjelenhetnek. A kapcsolat fordítva is működik, a hisztamin is emeli a NF kappaB aktivitását. [11] 

 

Az indukált nitrogén monoxid (iNO), ill. a belőle keletkező peroxinitrit hatására a gyűrűs aminosavak tönkre mehetnek [12]. Így a tirozin is (a probléma laboratóriumi igazolására a nitrotirozin vizeletből mérhető), a tirozin hiánya a dopaminháztartás zavarához vezet (motivációs rendszer), de a dopamin a noradrenalin és adrenalin előanyaga is (stresszel való megküzdés), ill. a tiroxin is tirozinból alakul, aminek hiányában funkcionális pajzsmirigy alulműködés alakul ki (alacsonyabb T4 szint). Tirozin alapú a szervezet által elvileg termelt Q10 vitamin is, hiánya a membrán funkciók romlásához, a mitokondriális energiatermelés, és a cukorháztartás zavarához is vezet, a Q10 hiánya szívelégtelenségtől a látás zavarain keresztül a terméketlenségig sok tünet hátterében is ott lehet, az idegrendszer sejtjei sem működnek Q10 hiányában. Az iNO/peroxinitrit hatására a triptofán, a szerotonin előanyaga is tönkremegy, ami a depresszió tüneteit eredményezheti. [13]

 


 

Autoimmun betegségek és a Lyme-kór

 

A szervezet a bakteriális támadásra a gyulladásszint növelésével reagál. Ez önmagában kárt okoz a szervezetben. Elsőként, mint minden más fertőzés esetén, az ún. veleszületett, nem specifikus immunrendszer reagál (oxidatív, nitrozatív stressz, toxikus citokinek). Másodlagosan, hasonlóan más fertőzésnél, ez esetben is a szervezet általában kialakít második lépésben egy ún. specifikus immunválaszt is, ami az adott kórokozó gyors, célzott elpusztítását teszi lehetővé (speciális ellenanyagok). 

 

Az immunválasz a borelliák elpusztítására nem képes, a Lyme borreliák ugyanis változtatni tudják a felületi fehérjéiket, az életformáikat, és képesek megkötni az ellenanyagokat is. Az idővel veleszületett provokált speciális immunválasz egy-egy saját sejtcsoport felületi fehérjéire is kiváltódhat.

 

A krónikus Lyme kór a Borrelia burgdorferi (és más, opportunista fertőzések) elleni ellenanyagai keresztreakciókat váltanak ki a test különböző szöveteivel, ezáltal autoimmun betegségeket válthatnak ki. 

 

Egy sor súlyos autoimmun kórkép [14] esetén tűnik úgy, hogy a Lyme borelliáknak, pl. sclerosis multiplex [15], reumatoid arthritisz [16], [17], psoriasis [18], atópiás dermatitisz [19] ill. egyes társuló fertőzéseknek szerepe van a betegség kialakulásában. Nem teljesen tisztázott, hogy a Lyme kórokozója minden esetben jelen van-e, ill. hogy milyen más kórokozók okoznak hasonló komplex megbetegedéseket önmagukban is, a Lyme jelenléte nélkül. Ilyen lehetséges kórokozók a Bartonella és a Chlamydia. Ilyen kapcsolat van a Lyme koinfekcióként is ismert Yersinia enterocolitica baktérium törzs és a Basedow kór között is [20], [21]. 



 

Mitokondriumok, krónikus infekciók és a Lyme-kór

 

A krónikus Lyme tünetképződés nagy részét a kollagének károsodása, a lebegő gyulladásszint, és a mitokondriumok sérülése okozza.

 

A fertőzések jellemző tüneteit gyakran nem maguk a kórokozók okozzák, hanem az immunrendszer kórokozók elpusztítását célzó aktivitása, tehát az immunaktivitás közben létrejövő gyulladásos citokinek, egyéb toxikus vegyületek és az indukált nitrogén monoxid (INO). A láz is egy olyan jelenség, ami önmagában egy gyógyító folyamat, mivel sok veszélyes patogén nem bírja a magas hőmérsékletet, és egyes citokinek hatásosabbak is magasabb testhőmérséklet mellett. A lázcsillapítás hasznosságát több kutatás is megkérdőjelezi [22].

 

Akut esetekkel ellentétben krónikus infekciók esetén az immunválasz jellemző módon hullámzik az aktuális állapot függvényében. A szervezet immunválasza gyakran aktív, mivel az immunválasz során termelődnek a baktériumokra és vírusokra toxikus vegyületek. Sajnos ezek a toxinok a szervezet egyes hormonjait, vegyületeit, struktúráit, membránjait és a mitokondriumokat is károsítják (“baráti tűz”). Ennek a folyamatnak az eredménye klinikai/szubklinikai krónikus gyulladásos állapotok mellett mitokondriális károsodásokat is eredményezhetnek. 

 

A szervezet az immunválaszra legérzékenyebben reagáló struktúrái a mitokondriumok. A mitokondriumok parányi sejtszervecskék, melyek evolúciósan egykor önálló lények (cianobaktériumok) voltak, és a sejtjeinkkel endoszimbiózisban élnek. A mitokondriumok számos nélkülözhetetlen funkcióval rendelkeznek, ilyen az energiatermelés, a pregnenolon termelés (minden szteroid hormon alapanyaga), az apoptózis (programozott sejthalál: A sejtosztódás, differenciálódás, immunműködés szempontjából fontos), és a hem (hemoglobin alapja) szintézise. A mitokondriumok mikrotáptápanyag igénye is rendkívül magas, ugyanakkor nagyon érzékenyek nehézfémekre, környezeti mérgekre és sugárzásra.

 

Mivel a mitokondriumok ősi baktériumok, ezért minden, ami a kórokozó baktériumok elpusztítását célozza, kárt okozhat bennük, így hosszabb fennállás esetén a természetes immunválasz, vagy antibiotikus kezelések is. A mitokondriumok sérülésének tünetei lehetnek az energiahiány, krónikus fáradtság, immungyenge állapotok valamint sokféle szteroid hiányos állapot, beleértve az inzulinrezisztenciát, autoimmun állapotokat, hisztamin intoleranciát/masztocita aktivációs szindrómát, allergiákat és a meddőséget is.

További összefüggések

Traumák, stressz és a Lyme-kór

A súlyosabb stressz és a Lyme tünetképződés oda-vissza kapcsolatban vannak. A stressz, főleg a társas stressz, csökkenti az immunrendszer működését, ami fertőzések fellángolásához vezethet. Ennek következtében, egy tünetmentes állapotból gyakran kerülnek a stressz különböző formái hatására súlyosabb beteg állapotba. Fordítva, a Lyme fertőzöttek gyakran, az aktuális állapotuk függvényében, rosszabbul viselik a stresszt. Ennek több oka van:

 

  • A Lyme idegrendszerre gyakorolt közvetlen hatása

  • Az immunrendszer által közvetített hatások (szubklinikai gyulladás)

  • A többszörös krónikus infekciókra jellemző komplex egészségkárosodások

  • Mitokondriális működési zavarok

 

Gyakran számolnak be Lyme-os betegek súlyos tünetekről stresszes életszakaszok után, pl.:, traumák, esetleg munkahely elvesztése, szakítás, esetenként balesetek. Tekintettel a diffúz és hullámzó tünetekre, gyakran merül fel, hogy a tünetek pszichések, ill. gyakran tekintik őket pszichoszomatikusnak.

 

A pszichológiai eljárások, a traumatikus események feldolgozása esetenként stabilizálhatják az állapotot, és javasoltak is krónikus Lyme-ben szenvedők számára. Bár pszichológiai eljárások lehetnek részei a megoldásnak, gyakran mégsem elegendőek önmagukban ilyen komplex problémák megoldására. Mivel itt eredendően egy vagy több fertőzésről van szó, illetve a fertőzések nyomán kialakult komplex állapotokról, ezt ennek megfelelően is kell kezelni: legfőbb feladat a mikrobák pusztítása, ill. a szervezet regenerációjának, az immunrendszer működésének a támogatása. Ideális egy olyan személyre szabott megközelítés, ami tekintettel van az egyéni adottságokra, életmódra, a képességekre és lehetőségekre, a sérülések mértékére.



 

Genetika és Lyme/MSIDS tünetképződés

 

A tipikus krónikus Lyme komplex problematikáját súlyosbíthatják egyes genetikai adottságok:

 

  • D-vitamin receptor (VDR) genetikája

  • Egyes májenzimek genetikailag gyorsabban/lassabban működő variánsa (Fázis I, ill. fázis II. enzimek), ill. ezeknek a variánsoknak az előnytelen kombinációja is állhat a makacs tünetek mögött. Az érintettek jellemzően rosszul, vagy túlérzékenyen reagálnak vegyszerekre, gyógyszerekre, esetenként vitaminokra is. Gyakori pl. a Gilbert-kór (UDP-glukuronil transzferáz, UDP-GT1-A1, enzim termelődésének 70-75%-os csökkenése). Gyanút kelthet a laboreredmények vonatkozásában egy magasabb bilirubinszint. A Gilbert-kór gyakran tünetmentes, de az érintettek jellemzően nehezebben birkóznak meg egyes toxinok méregtelenítésével, ami Lyme-kór kapcsán a tünetképződést súlyosbíthatja. Az érintettek a stresszt is nehezebben viselik, a bőrük, szemük fehérje stressz hatására esetenként besárgul.

  • MTHFR enzim variánsok több változata ismert, homozigóta ill. heterozigóta formában, fennállásakor problémás a folát mesterséges vegyületekkel való pótlása.



 

Környezeti mérgek és a Lyme/MSIDS

 

A ma élő emberek sokféle környezeti méregnek, oldószernek, növényvédőszernek és toxikus fémeknek vannak kitéve. Ezek önmagukban is problémát okoznak, gátolják mind a mitokondriumok, mind az immunrendszer működését és terhelik a szervezet méregtelenítő folyamatait is. A toxinok főleg előnytelen májenzim genetika esetén okozhatnak komoly problémát krónikus infekciók nélkül is. A Lyme/MSIDS fennállása mellett a szervezet még sokkal nehezebben birkózik meg ezekkel és az érintettek esetenként fokozottan érzékenyen, tünetképződéssel reagálnak sok környezeti méregre.



 

Fogászati problémák és a Lyme/MSIDS

 

Fogászati gócok, ill. fém- és vegyszerterhelések előnytelen fogászati megoldások kapcsán (pl. amalgámtömések, vagy a nem megfelelő védelem az eltávolításuk során) jelenthetnek súlyos kockázati tényezőt, ill. okozhatnak súlyos tünetképződést. Amennyiben ilyesmi fennáll, javasolt ezeket kivizsgáltatni és megoldani egy megfelelő, lehetőleg egy biológiai szemléletű fogorvos segítségével. A biológiai fogorvoslás figyelembe veszi egyes a fogászatban használt anyagok hatásait a teljes szervezetre (tömések, implantátumok), ill. fokozott figyelmet fordít esetleges, rejtett fogászati gócok felderítésére és eltávolítására. Ilyenek lehetnek pl.: gyökérkezelt fogak, ill. izolált nekrózisok, NICO-k (Neuralgia Inducing Cavitational Osteonecrosis) az állkapocscsontban, amik annak következtében jelenhetnek meg, hogy foghúzások után némi gyökérhártya a húzás helyén marad, majd azon a helyen az állkapocs csontban kisebb zsírszerű anyaggal töltött üreg keletkezik, ami baktériumoknak ad otthont. 

Hogyan befolyásolja a táplálkozás a Lyme kórban szenvedők állapotát?

 

A Lyme-kór tüneteit nagy részben nem maga a kórokozó okozza, hanem a rá adott nem specifikus immunválasz, ill. a szervezetben hullámzó szintű szubklinikai gyulladás. Fontos szempont ennek a gyulladásnak a lehetőleg minél alacsonyabb szinten tartása. Ezt részben úgy érjük el, hogy a fogyasztásra javasolt ételek minél kevesebb gyulladásfokozó összetevőt, (pl. omega 6 zsírsavak, finomított szénhidrátok kerülendők), ugyanakkor minél több kifejezetten gyulladáscsökkentő hatóanyagot tartalmazzanak (pl. kollagén fehérjéket, omega 3 zsírsavakat, ill. gyulladáscsökkentő növényi hatóanyagot, színanyagokat, polifenolokat, szelektív rostokat a bélflóra támogatására).

 

A Lyme a Vagus ideg elleni támadása révén gyakran jár emésztőrendszeri problémákkal, gyomorsav-, és enzimhiányokkal. Ezért az étrendnek és az életmódtényezőknek ezekre is tekintettel kell lennie. Ezzel párhuzamosan, lehetőség szerint, az emésztőrendszer funkcióit is jótékonyan kell támogatni.

 

A Lyme borreliák a szervezet kollagén fehérjéit fogyasztják, ami a tipikus tünetek egy részét okozza. A kollagén fehérjék célzott étrendi bevitele segít ezeknek a károknak a csökkentésében, mert alapanyagot szolgáltat a szervezet reparációs folyamataihoz. Sok növényi hatóanyag mikrobaölő hatású (pl. kókuszzsír, zöldfűszerek illóolajai, fokhagyma), ezeknek az étrendi bevitele is egy eleme lehet a védekezésnek.

 

Általánosságban, a megfelelő makro- és mikrotápanyagok étrendi bevitele nagy befolyással van a szervezet működésére, így a tartós egészség feltétele. Tehát, az étrend kialakításában fontos szempont a mikrotápanyagok megfelelő formájú és arányú bevitele is.



 

Hogyan lehet segíteni a Lyme-kóron?

 

Maga a Lyme fertőzés adott, de ez nem jelent szükségszerűen betegséget is. Gyengítheti a szervezet védekezését, és így tünetképzéshez vezethet minden, ami az immunrendszer működését hátráltatja, sok vitamin hiánya (ezek közül a D-vitaminnak van kiemelt jelentősége), számos mikrotápanyag, egyes fehérjetípusok étrendi hiánya, a súlyos, vagy tartós stressz, ill. más fertőzések párhuzamos jelenléte, de akár környezeti, vagy más mérgek is.

 

A nem megfelelő életmód tényezők és a mozgáshiány is okozhatja a kórokozók aktiválódását. A krónikus Lyme-kór és más krónikus fertőzések az egészség károsítását nem elsősorban közvetlenül érik el, hanem különböző bonyolult, sok áttétet tartalmazó folyamaton keresztül.

 

A Lyme-kóron a következő módokon lehet segíteni:

 

  • Étrendi-, és táplálék kiegészítési protokollok a szervezet természetes védekezésének, ill. a folyamatos regenerációjának támogatására

  • Gyulladáscsökkentő, immun egyensúlyozó étrendi elemek, mitokondriális hatóanyagok az okozott károk csökkentésére

  • Életmód tényezők speciálisan a Lyme-borreliák ellen (Cél az oxigenizáció és testhőmérséklet növelése: Aerob sportok, szauna, forró fürdők)

  • Természetes növényi hatóanyagok a mikrobák pusztítására, jódprotokoll

  • Antibiotikus kezelések (Párhuzamos probiotikus terápia H2O2 termelő baktérium törzsekkel a biofilm oldására, és a Clostridium difficile veszélyének csökkentésére)

  • Egyéb terápiás lehetőségek: Intravénás oxigénterápia, hiperbár oxigén, hipertermia stb.

  • Stresszkezelési technikák, relaxáció, pszichológiai eljárások a stresszterhelés csökkentésére.

 

A Lyme borreliák jelenlegi ismereteink szerint nem irthatók ki, de az egészségben maradást, vagy az egészség helyreállítását egy sor különböző megközelítéssel el lehet érni. A hatékonyság növelése céljából érdemes ezeket a megközelítéseket egyéni szempontok alapján különböző kombinációkban alkalmazni. 

 


 

Forduljon szakembereinkhez!

 

Lyme-fertőzöttként lehet egészségesen élni. Személyre szabott táplálkozási és életmód protokoll kidolgozásához forduljon szakembereinkhez.



 

Az itt leírt információk nem helyettesítik az orvosi diagnózist, és nem is jelentenek útmutatást semmiféle betegség kezelésére.

 

A fenti leírás szerzői jogvédelem alatt áll, az azzal kapcsolatos jogok gyakorlására kizárólag a HealWays Kft. jogosult. A szöveg felhasználása és másolása csak a HealWays Kft. előzetes írásbeli hozzájárulásával engedélyezett.



 

Források:


 

[1] M. J. Middelveen et al., “Culture and identification of Borrelia spirochetes in human vaginal and seminal secretions,” F1000Research, vol. 3, p. 309, 2014, doi: 10.12688/f1000research.5778.3.

[2] H. Wilking, V. Fingerle, C. Klier, M. Thamm, and K. Stark, “Antibodies against Borrelia burgdorferi sensu lato among Adults, Germany, 2008–2011,” Emerg. Infect. Dis., vol. 21, no. 1, pp. 107–110, Jan. 2015, doi: 10.3201/eid2101.140009.

[3] J. Talkington and S. P. Nickell, “Borrelia burgdorferi Spirochetes Induce Mast Cell  Activation and Cytokine Release,” Infect. Immun., vol. 67, no. 3, pp. 1107–1115, Mar. 1999.

[4] “MSIDS - Multiple Systemic Infectious Disease Syndrome Information,” Lyme Action Network. http://www.lymeactionnetwork.org/msids/ (accessed Mar. 01, 2021).

[5] K. E. Müller, “Damage of Collagen and Elastic Fibres by Borrelia Burgdorferi – Known and New Clinical and Histopathological Aspects,” Open Neurol. J., vol. 6, pp. 179–186, Dec. 2012, doi: 10.2174/1874205X01206010179.

[6] R. A. Elsner, C. J. Hastey, K. J. Olsen, and N. Baumgarth, “Suppression of Long-Lived Humoral Immunity Following Borrelia burgdorferi Infection,” PLoS Pathog., vol. 11, no. 7, Jul. 2015, doi: 10.1371/journal.ppat.1004976.

[7] C. Kresser, “Your Comprehensive Guide to Lyme Disease,” Your Comprehensive Guide to Lyme Disease, Jul. 18, 2019. https://chriskresser.com/your-comprehensive-guide-to-lyme-disease/ (accessed Mar. 01, 2021).

[8] G. Ramesh, L. Santana-Gould, F. M. Inglis, J. D. England, and M. T. Philipp, “The Lyme disease spirochete Borrelia burgdorferi induces inflammation and apoptosis in cells from dorsal root ganglia,” J. Neuroinflammation, vol. 10, p. 88, Jul. 2013, doi: 10.1186/1742-2094-10-88.

[9] G. Ramesh et al., “Inflammation in the Pathogenesis of Lyme Neuroborreliosis,” Am. J. Pathol., vol. 185, no. 5, pp. 1344–1360, May 2015, doi: 10.1016/j.ajpath.2015.01.024.

[10] T. Casselli, A. Divan, E. E. Vomhof-DeKrey, Y. Tourand, H. L. Pecoraro, and C. A. Brissette, “A murine model of Lyme disease demonstrates that Borrelia burgdorferi colonizes the dura mater and induces inflammation in the central nervous system,” PLOS Pathog., vol. 17, no. 2, p. e1009256, Feb. 2021, doi: 10.1371/journal.ppat.1009256.

[11] R. A. Bakker, S. B. Schoonus, M. J. Smit, H. Timmerman, and R. Leurs, “Histamine H(1)-receptor activation of nuclear factor-kappa B: roles for G beta gamma- and G alpha(q/11)-subunits in constitutive and agonist-mediated signaling,” Mol. Pharmacol., vol. 60, no. 5, pp. 1133–1142, Nov. 2001, doi: 10.1124/mol.60.5.1133.

[12] H. Ahsan, “3-Nitrotyrosine: A biomarker of nitrogen free radical species modified proteins in systemic autoimmunogenic conditions,” Hum. Immunol., vol. 74, no. 10, pp. 1392–1399, Oct. 2013, doi: 10.1016/j.humimm.2013.06.009.

[13] C. N. Black, M. Bot, P. G. Scheffer, P. Cuijpers, and B. W. J. H. Penninx, “Is depression associated with increased oxidative stress? A systematic review and meta-analysis,” Psychoneuroendocrinology, vol. 51, pp. 164–175, Jan. 2015, doi: 10.1016/j.psyneuen.2014.09.025.

[14] D. D. Bolz and J. J. Weis, “Molecular mimicry to Borrelia burgdorferi: pathway to autoimmunity?,” Autoimmunity, vol. 37, no. 5, pp. 387–392, Aug. 2004, doi: 10.1080/08916930410001713098.

[15] J. Chmielewska-Badora, E. Cisak, and J. Dutkiewicz, “Lyme borreliosis and multiple sclerosis: any connection? A seroepidemic study,” Ann. Agric. Environ. Med. AAEM, vol. 7, no. 2, pp. 141–143, 2000.

[16] Y.-F. Hsieh et al., “Serum reactivity against Borrelia burgdorferi OspA in patients with rheumatoid arthritis,” Clin. Vaccine Immunol. CVI, vol. 14, no. 11, pp. 1437–1441, Nov. 2007, doi: 10.1128/CVI.00151-07.

[17] E. S. Raveche et al., “Evidence of Borrelia Autoimmunity-Induced Component of Lyme Carditis and Arthritis,” J. Clin. Microbiol., vol. 43, no. 2, pp. 850–856, Feb. 2005, doi: 10.1128/JCM.43.2.850-856.2005.

[18] S. L. Arvikar, J. T. Crowley, K. B. Sulka, and A. C. Steere, “Autoimmune Arthritides, Rheumatoid Arthritis, Psoriatic Arthritis, or Peripheral Spondyloarthropathy, Following Lyme Disease,” Arthritis Rheumatol. Hoboken NJ, vol. 69, no. 1, pp. 194–202, Jan. 2017, doi: 10.1002/art.39866.

[19] M. Gantz and H. Allen, “Psoriasis, Atopic Dermatitis, Lyme Disease and Tinea Versicolor: All caused by Microbes but none a Classic Infection,” J. Clin. Exp. Dermatol. Res., vol. 7, Jan. 2016, doi: 10.4172/2155-9554.1000362.

[20] P. Heyma, L. C. Harrison, and R. Robins-Browne, “Thyrotrophin (TSH) binding sites on Yersinia enterocolitica recognized by immunoglobulins from humans with Graves’ disease.,” Clin. Exp. Immunol., vol. 64, no. 2, pp. 249–254, May 1986.

[21] K. Bech, “Yersinia enterocolitica and Thyroid Disease,” in Autoimmune Thyroiditis, Berlin, Heidelberg, 1991, pp. 215–219, doi: 10.1007/978-3-642-76301-4_24.

[22] D. J. D. Earn, P. W. Andrews, and B. M. Bolker, “Population-level effects of suppressing fever,” Proc. R. Soc. B Biol. Sci., vol. 281, no. 1778, Mar. 2014, doi: 10.1098/rspb.2013.2570.

Friss cikkek rendszeresen.

Kövessen minket a Facebookon!

  • White Facebook Icon