Széklet mikrobiom vizsgálat - milyen problémák esetén nyújthat segítséget?

Mi az a mikrobiom?

Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy milyen előnyei vannak a széklet mikrobiom vizsgálat elvégzésének? Mi ennek a módszere, és milyen problémák esetén nyújthat segítséget a mikrobiom vizsgálat elvégzése, és az eredmények szakértő általi elemzése? Ma már valószínűleg minden, az egészséges táplálkozásra hangsúlyt fektető ember hallott a bélflóra jelentőségéről. A mikrobiom az emberi testben az emberi testtel együtt élő mikroorganizmusok közössége. Ezek között lehetnek baktériumok, gombák, archeák, vírusok, amelyekkel az esetek többségében békésen együtt tudunk élni, sőt, nagyon sokukkal élünk kölcsönösen előnyös kapcsolatban. A kiegyensúlyozott együttélésünk alapfeltétele a mikrobák megfelelően nagy fajgazdagsága. A problémák akkor jelentkeznek, amikor bizonyos fajok túlzott mértékben elszaporodnak, vagy éppen ellenkezőleg, a fajszám jelentősen csökken, és kulcsfontosságú törzsek akár teljesen el is tűnnek a bélrendszerből. Ha egyes fajok túlnövekednek egy kritikus szint fölé, azzal elnyomhatják más baktériumok fennmaradását, ami egy negatív irányú, önfenntartó folyamatot indíthat el. Ez a jelenség nemcsak potenciálisan kórokozónak tartott, hanem akár jótékonyként ismert fajok esetében is előfordulhat. A bélflórában károkat okozhatnak:

• Vegyszerek, egyes élelmiszeradalékok és tartósítószerek
• Hosszan fennálló stressz (egyes patogén Gram negatív baktériumok szaporodási ingere)
• Gyomorsavat csökkentő gyógyszerek, leginkább a protonpumpa gátlók. A pH emelkedésének hatására ugyanis gyakran pusztulnak ki egyes ezekre érzékeny hasznos baktériumok, és mivel a fehérje bontást végző enzimek savas közegben működnek optimálisan, enzimaktivitás hiányában a fehérje rothadni kezd, a fehérjebontó, toxinokat termelő baktériumok így még tovább szaporodnak, pl. szulfátredukálók.
• Antibiotikumos kezeléseket követően szintén gyakran pusztulnak ki hasznos, és szaporodnak el toxikus baktériumok.

1. ábra.: Károkozók a bélflórában

Az utóbbi időkben sok hozzánk forduló Ügyfélnél látjuk, hogy normális körülmények között kifejezetten hasznos, sőt nélkülözhetetlen fajok szaporodnak túl. Ez azért lehet probléma, mert valóban egy faj sem önmagában “jó” vagy “rossz” - pozitív vagy negatív hatásukat a mennyiségi jelenlétük is meghatározza. Egyes, egyébként kifejezetten értékesnek tekintett, például vajsavat termelő baktériumok túlszaporodva akár gyulladáskeltőek is lehetnek, illetve kiszoríthatnak más fontos baktériumokat.Általánosságban hasznosnak tekintett baktériumok túlszaporodásának hátterében gyakran állnak a következő okok:

• Az étrend túlságosan erős beszűkítése - párhuzamos szempontok alapján történő tartós eliminációs diéták során (egyéni intoleranciák, allergiák, hisztamin, ketogén, FODMAP, candida),
• Bizonyos növényi eredetű hatóanyagok, prebiotikumok, szelektív rostok nem megfelelő, hosszan tartó alkalmazása, illetve egyes esetekben (egyébként egészséges) zöld turmixok, smoothiek túlzott fogyasztása
• Fehérjeporok, aminosavak tartós fogyasztása.

Ezeknek a körülményeknek köszönhetően, amik egyes hasznos baktériumoknak túlságosan kedvezhetnek, másoknak nem, a diverzitás, a fajgazdagság csökken, a túlszaporodás és a hiányok együtt súlyos testi diszfunkciókat hozhatnak létre, egyes butiráttermelő baktériumok pedig pszichés tünetként intenzív szorongást is okozhatnak. Bélflóra eltolódásokat látunk az emésztőrendszeri tüneteket mutató eseteken túl valójában minden krónikus betegnél, metabolikus zavarokban, immunológiai, autoimmun betegségekben, de nagyon gyakran szorongás, kényszeresség, depresszió, vagy más, pszichés, pszichiátriai vagy neurológiai probléma esetén is.

Miért is különleges a shotgun módszer?

Az eddigi 16S rRNS vizsgálathoz képest, amelyek elsődlegesen baktériumnemzetségeket képesek azonosítani, a shotgun metagenomikai ¹szekvenálással a teljes genom (akár 10 000 000 bázispár) vizsgálata történik, amivel nemzetség helyett fajok szintjén lehetséges vizsgálódni. Ezzel a technikával ² a mintában megtalálható összes baktérium teljes genetikai lenyomatát azonosítani tudják. Ezt 16S rRNS alapú bélflóra tesztekkel nem, vagy csak erősen korlátozott módon lehetett megtenni, viszont nagyon sok esetben itt derül ki a probléma forrása. Vannak olyan baktériumfajok, mint például az Escherichia coli, amelyeknek a tudomány több ezer különböző törzsét ismeri. Ezek között számos hasznos, szimbionta formát találunk, ugyanakkor akadnak köztük olyan változatok is, amelyek toxintermelésük révén súlyos, akár életveszélyes megbetegedéseket okozhatnak. A vizsgálat akár az egyes toxinok termelésének, ill. antibiotikumok elleni rezisztencia génjeit is képes igazolni, ami alapján meghozható a döntés a terápiás lehetőségekről.

Mit is vizsgál az általunk használt, shotgun módszerrel elemzett mikrobiom teszt?

A Delta Bio 2000 Kft. labor munkatársai 500, önmagát egészségesnek mondó, betegség diagnózissal nem rendelkező magyar ember széklet mintáját vették alapul, és ezzel hasonlítják össze minden esetben az ügyfél által leadott mintát. Így határozzák meg a “normálistól” való eltérést. Mivel az átlagnépesség magát egészségesnek tartó mintája sem rendelkezik optimális bélflórával, ezek az adatok csak egy hozzávetőleges viszonyítási alapot képeznek. Egy biológusokból álló csapat folyamatosan dolgozza fel a naponta frissülő szakirodalmat, hogy az adatok alapján egyre több, az értelmezésben, és a terápiában hasznosítható tudással bővítse a mikrobiom vizsgálat eredményét. A vizsgálati eredményt kézbe véve elsőként a top 30 törzs és faj %-os eloszlását láthatjuk, ahol esetleg már első látásra kiderülhet, hogy esetleg egy faj extrém módon túl van szaporodva a többihez képest. A következő oldalakon funkcionális és betegség csoportokra bontva szerepelnek az adott kategóriában jelen lévő baktériumok. Az egyes funkcionális csoportok esetén nemcsak az számít, hogy találunk-e ott egyáltalán valamilyen baktériumfajt, hanem az is, hogy hány különböző faj osztozik az adott feladaton, így már felületesen nézve is láthatóak lehetnek egyensúlytalanságok. Ami igazán egyedi a tesztben, az az, hogy nem csak funkcionális- és betegség csoportokba tartozó fajokat mutat ki, hanem a székletmintában található minden genetikai információt. Ezeket csak akkor tudja konkrét baktériumfajhoz kötni, ha a tudományos kutatásokban ezt a fajt egyáltalán már leírták. A vizsgált mintában a kutatásokban leírt fajok közül a legkülönbözőbbek lehetnek jelen a jelentéktelenektől olyan csoportokig, melyek akár a vastagbél daganatok indikátorai is lehetnek. A vizsgálat számos gyakori betegség csoportra vagy probkémakörökre utaló baktérium kolóniát is vizsgál, mint a fertőzéses hasmenés/gasztroenteritisz, IBS, IBD, vastagbélgyulladás, hasi fájdalom, puffadás, székrekedés, gázképződés a vastagbélben, elhízás, cukorproblémák, nem alkoholos eredetű zsírmáj, érelmeszesedés, diszlipidémia, kardiovaszkuláris betegségek, veseproblémák.

Milyen funkcionális csoportok léteznek és mi a feladatuk?

Mucin bontó, nyálkahártya védő baktériumok – a mucin a nyálkahártyákat kémiai, fizikai, vagy mechanikai behatásoktól védő nyákréteg (heterogén poliszacharidokból álló biopolimer), az emésztőrendszer belső falát vonja be az elejétől a végéig. A mucinrétegnek folyamatosan meg kell újulnia, ezért elengedhetetlen a dinamikus lebomlása és újraképződése. Ha a régi rétegek felhalmozódnak a bélfelszínen, az gyulladásos folyamatokat válthat ki. Ezért van szükség a mucinbontó baktériumokra egy egészséges határig. Egyes nyálkát fogyasztó baktériumok rövid láncú zsírsavakat termelnek, amik energiaforrást jelentenek a bélhámsejtek számára, így azok újabb adag friss mucin réteget lesznek képesek termelni. Olyan helyzeteket is ismerünk, amikor a mucint bontó baktériumok túlságosan elszaporodnak, és ha ilyenkor párhuzamosan a nyálkahártyavédő baktériumok hiányoznak, a bélfal védtelenné, sérülékennyé válik, felmaródások jelenhetnek meg rajta. Tanulmányok szerint bizonyos típusú vastagbélgyulladásos állapotok javulást mutattak az Akkermansia muciniphilamennyiségének növekedésével párhuzamosan. További kutatások arra is rámutattak, hogy ennek a baktériumnak a magasabb arányú jelenléte csökkentheti azoknak az anyagoknak a szintjét a bélben, amelyeket korábban a colorectalis daganatok kialakulásának kockázati tényezőiként azonosítottak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az eredmények nem minden esetben egyértelműek, mivel az életmódbeli tényezők és a bélflóra egyéb összetevőinek aránya jelentősen befolyásolhatja a hatást. ³ Szulfátbontó baktériumok – Kénhez a szervezetünk aminosavak lebontásából tud hozzájutni. A bontás közben keletkező hidrogén-szulfid azonban egy bizonyos szint fölött káros is lehet, daganatok megjelenését, vagy gyulladásokat provokálhat a bélben. Kutatások azt mutatják, hogy a leletekben gyakran szereplő szulfátbontó baktérium, a Bilophila wadsworthia magas száma együtt növekszik az étrend zsírtartalmának növelésével. A baktérium gyulladásos folyamatokat tud kiváltani, károsítja a bél barrier funkcióját, az epesav metabolizmust, a cukoranyagcserét, és hozzájárulhat a májzsugor kialakulásához is. ⁴ A Bilophila wadsworthia baktériumok képesek az epesavakat metabolizálni, így jelenlétükben nagyon fontos, hogy csak olyan emésztőenzim készítményt válasszunk, amelyik nem tartalmaz epesavakat. Metántermelő baktériumok – összefüggésbe hozhatók székrekedéssel, idegrendszeri problémákkal, IBS-el. Csökkenthetik a bél motilitását és puffadást provokálhatnak. Neuroaktív baktériumok – Az elmúlt években egyre több kutatás irányul a bél–agy tengely működésének feltárására. Bizonyos baktériumfajok képesek ingerületátvivő anyagok, például a jól ismert szerotonin termelésére. Néhány tanulmány ugyanakkor arra utal, hogy ez a bélben képződő szerotonin nem jut el az agyba, hanem lokálisan fejti ki hatását. A pszichés állapot javulása mögött részben a gyulladásos folyamatok mérséklődése is állhat. Az ilyen hatású bélbaktériumok megfelelő arányban való jelenléte jelentős mértékben hozzájárulhat a pszichés és neurológiai egyensúly fenntartásához. Ezt igazolva a Nápolyi Funkcionális Orvostudományi Központ kutatói lényegében azt találták, hogy a bélrendszer javulásával a mentális jólét is javul ⁵. Az IFM értekezése szerint a bél-agy tengely mentén zajló kétirányú kommunikáció számos szervrendszert érint, beleértve az endokrin rendszert, az immunrendszert, valamint az autonóm, központi és enterális idegrendszert, és a bélmikrobiom befolyásolja ezeket a kölcsönhatásokat ⁶. A stressz nemcsak a bélnyálkahártya permeabilitását és a citokin szekréciót változtatja meg, hanem jelentősen megváltoztathatja a bélben lévő kommenzális baktériumok közösségének szerkezetét és aktivitását is. A bélflóra befolyásolhatja a stresszel kapcsolatos fiziológiai válaszokat ^7–9. A kutatások arra utalnak, hogy szoros kölcsönhatás van a bélflóra és a hypothalamus-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely, a neuroendokrin irányító rendszer között, amely szabályozza a stresszre adott válaszokat, és ezek kommunikációja szorosan összefügghet más rendszerekkel ⁸. A szerotonin és a katekolaminok - a noradrenalin, az adrenalin és a dopamin aktívak az agyban és a bélben is. ¹⁰ A bélben lévő peptidek koncentrációját a bél mikrobiom jelei modulálják. Ebben a kommunikációs kontextusban a bélbaktériumok szerepet játszhatnak a stresszel kapcsolatos állapotok, például a szorongás és a depresszió szabályozásában. LPS (lipopoliszacharid)-pozitív baktériumok – membránjaikban (gyakran erősen) immunogén, toxikus anyagok találhatóak, melyek folyamatosan irritálják a szervezetet. A pusztulásukat szolgáló beavatkozások (antibiotikus kezelések) hatására, endotoxinjaik felszabadulva a vérbe is eljutnak, lázat, hasmenést, legrosszabb esetben szeptikus sokkot okozva, ami egyes esetekben akár halálos kimenetelű is lehet. Ezeknél a fajoknál gyakori az antibiotikum rezisztencia is. Ismertebb képviselőik egyes patogén E. coli vagy Klebsiella fajok. Immunmoduláló baktériumok – egyes baktériumok antimikrobiális vegyületek termelésével közvetlenül képesek gátolni vagy elpusztítani a patogén mikroorganizmusokat. Mások inkább a tápanyagokért folytatott verseny révén szorítják vissza a nem kívánt törzseket, vagy gyulladáscsökkentő hatásuk révén járulnak hozzá a bélrendszer egyensúlyához. Érdekesség, hogy bizonyos Escherichia coli törzsek is ebbe a védelmi szerepkörbe tartoznak – gyakorlatilag a bélflóra „biztonsági őreiként” működnek. Rostbontó baktériumok – ezek a baktériumok komplex szénhidrátokat (rostoknak vagy prebiotikumoknak nevezett anyagokat) tudnak lebontani, amik bontására az emberi szervezet nem lenne önmagában képes. A baktériumok ezekből a rostokból rövid láncú zsírsavakat állítanak elő: butirátot (vajsav), acetátot (ecetsav), propionátot (propionsav). A butirát egyebek mellett a bélhámsejtek energiaszükségletét fedezi, bizonyos immunsejt-típusok működését jelentősen befolyásolja, és részben táplálékul is szolgál számukra. Mindezek mellett hozzájárul a bélnyálkahártya épségének megőrzéséhez, megakadályozva különböző patogén baktériumok szaporodását, gyulladáscsökkentő és daganatmegelőző funkciója is van. Egyes butirát termelő Roseburia fajok befolyásolják pl. a vastagbél motilitását, az immunitás fenntartását és gyulladásgátló hatásúak. Az acetát kedvezően befolyásolja a gazdaszervezet energiáját, emellett fontos szerepet játszik a testtömeg szabályozásában és az inzulin érzékenységben. A propionátnak antilipogén (a zsír a szövetekben való tárolásának akadályozása, és a zsír energiává való alakításának fokozása), koleszterin csökkentő, testsúlyt szabályozó, táplálkozási magatartást befolyásoló, és tumorellenes hatása is van. ¹¹ Szacharolitikus, tejsavtermelő baktériumok – elősegítik a bélflóra egészséges egyensúlyának fenntartását. Számos szénhidrátot fel tudnak dolgozni, így juttatva többlet tápanyaghoz a szervezetet. A tejsav antimikrobiális és antioxidáns hatású, megakadályozva ezzel a kóros és a rothasztó baktériumok szaporodását, segít a megfelelő pH érték kialakításában. Túlszaporodásuk esetén blokkolhatják a mitokondriumok működését is. ¹² Clostridiaceae család - Nagy részük kommenzális, ám bizonyos fajaikra jellemző a toxinok termelése, illetve a spóraképzés, ami ellenállóvá teszi őket a környezeti tényezőkkel szemben. Néhány fajuk patogén. Az ide tartozó baktériumok gyakran okoznak vastagbélgyulladást vagy súlyos hasmenést. Sajnos az antibiotikumoknak sokszor nemcsak ellenállnak, de hatásukra túl is szaporodnak, rezisztens fajok alakulhatnak ki. Rothasztó baktériumok – akkor szaporodnak el, ha emésztetlen fehérje jut le a vastagbélig. Az általuk termelt anyagok szerepet játszanak a vastagbél daganatok kialakulásában. Hisztamintermelő baktériumok – a hisztamin egy hisztidin nevezetű aminosavból kialakuló, rendkívül sokrétű funkciókkal rendelkező hormon ¹³. Egyes, fehérjéken szaporodó baktériumokban jóval nagyobb mennyiségben termelődik, mint az eukarióta (az embert is alkotó) sejtekben. Hatása az általa ingerelt receptorok típusától függően különböző lehet. Ha rothadási folyamatok során túl sok hisztamin termelő baktérium jelenik meg a bélben, a hisztamin többlet túlterhelheti a szervezet hisztamin bontó kapacitását, főleg, ha a bontáshoz szükséges mikrotápanyagokból is hiány van, ennek következtében megjelenhetnek a hisztaminózis tünetei. Kulcsfontosságú fajok és fontos génuszok – ide azokat a fajokat sorolják, amelyek nélkül nincsen egészséges bélflóra. Sport, vékony testalkat – egyes fajok javítják az emberi test sportteljesítményért, mások pedig a vékony testalkat megtartásáért felelnek.

2. ábra.: Funkcionális csoportok és feladatkörök

Milyen, a terápiás megközelítés szempontjából fontos döntéseket befolyásol a székletgenom vizsgálat eredménye?

Jótékonynak tartott baktériumok, valamint rostok bevitelével nem minden esetben lehetséges a bélflóra rendezése. Előfordulhat, hogy egyes baktériumok nem engednek kolonizálni jótékony törzseket, arról nem is beszélve, hogy a bélflóra pontos összetételének ismerete nélküli rostbevitel esetenként akár pont túlszaporodott törzseket táplál, így tovább rontja az egyensúlyt. A kívánt baktériumtörzsek sikeres megtelepedésének esélye jelentősen növelhető, ha először olyan környezeti feltételeket teremtünk, amelyek elősegítik életképességüket és szaporodásukat. Bizonyos fajok például csak meghatározott pH-tartományban képesek fennmaradni, így már önmagában ez a tényező is befolyásolhatja a mikrobiális összetételt. Ha a táplálkozás nem biztosít elegendő vagy elég változatos tápanyagforrást, akkor a bevitt élelmiszerek csupán néhány törzs növekedését fogják támogatni, miközben más hasznos mikrobák háttérbe szorulnak. A bélflóra optimalizálása nem csupán a káros mikroorganizmusok visszaszorítását jelenti: időnként olyan jótékony baktériumok túlszaporodását is korlátozni kell, amelyek túlzott jelenléte gyulladást válthat ki, vagy úgynevezett kolonizációs rezisztenciát alakít ki, megakadályozva új, hasznos fajok beépülését. A folyamat második lépése a visszatelepítendő törzsek és azok sorrendjének meghatározása, valamint annak feltérképezése, hogy milyen tápanyagokkal támogatható fennmaradásuk, és milyen életmódbeli tényezők segítik hosszú távon az új mikrobiális egyensúly megtartását. Ha a probléma kialakulásában szerepet játszó étrendhez és életmódhoz térünk vissza, nagy valószínűséggel a bélflóra is újra a tüneteket kiváltó, korábbi állapotba kerül. Bár a teszteredmények nagyon szépen megmutatják a számokat, az értelmezés hosszas utánajárást kíván. Abban az esetben, ha valami hiányzik a bélflórából, azt visszapótolni könnyű feladatnak tűnik. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Ahogy fent is írtuk, a visszapótlás mellett a körülmények megteremtése is fontos. Sajnos nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy ez igen bonyolult feladat, mivel a visszaszorítandó baktériumfajok részben képesek hasznosítani ugyanazokat a tápanyagokat, amelyeket a megtartani vagy növelni kívánt baktériumok metabolizálnak. Ezért nem mindegy, hogy milyen sorrendben kerülnek betelepítésre a kívánt fajok - vannak, amelyek sokkal könnyebben kolonizálják be a belet, és nem engedik mások szaporodását. A vizsgálat alapján meghatározott, célzott beavatkozási javaslat tekintettel van (felsorolás a teljesség igénye nélkül):

• egyes baktériumok százalékos arányának eltolódására
• arra, hogy mely jótékony, illetve visszaszorítandó baktérium milyen rostokat fogyaszt szívesen, így egyes baktériumokra szelektív rostokat, szelektíven ható anyagokat tartalmaz
• arra, hogy a sorrend felépítése stratégiai döntések alapján kell, hogy történjen, tehát hogy mely probiotikus baktériumtörzseket milyen célból és milyen sorrendben használ, például olyan szempontok alapján, hogy mely probiotikus törzs milyen patogén, vagy túlszaporodott opportunista törzset képes kiszorítani
• mely baktériumtörzsek kedveznek az általuk termelt metabolitokkal melyik más baktériumtörzseknek (cross-feeding)
• mely baktériumok képesek a bél pH-ját optimális irányba tolni, más hasznos baktériumok számára életfeltételeket biztosítva
• mely baktériumok származnak szájüregből, húgyutakból, vagy akár tályogokból, és ennek mi lehet a jelentősége (pl. szakorvos felkeresése)
• milyen hatóanyagokkal támogathatja a gyomor, sérült bélfal, az epehólyag, de az emésztőrendszert beidegző Vagus ideg működését is.

Milyen haszna van annak, ha egy funkcionális táplálkozással foglalkozó tanácsadó értelmezi az eredményeket?

Az egészséges bélflóra a szervezet megfelelően jó működésének fontos pillére, de nem értelmezhető a szervezet egészének működésétől teljesen függetlenül. Az emésztőrendszer megfelelő működését elsősorban a X. agyideg, azaz a nervus vagus – a paraszimpatikus idegrendszer kulcsfontosságú eleme – szabályozza. Ezt az ideget többféle káros hatás is érheti, ilyenek alapesetben a stressz, amikor a szimpatikus idegrendszer folyamatos aktivitásra kényszerül, így a Vagus ideg (paraszimpatikus idegrendszer) tartós gátlás alá kerül. Ilyen hatást válthat ki a pszichoszociális stressz is, például a családi konfliktusok, különösen akkor, ha ezek az étkezések idejére esnek – éppen akkor, amikor a vagus ideg aktivációjára a legnagyobb szükség lenne az emésztőrendszer optimális működése érdekében. A Vagus ideg gátlása az emésztőrendszer beidegzésének komplett gátlásához vezet, amely magában foglalja a gyomorműködést, gyomorsav-, emésztőenzimek-termelődésének gátlását, hasnyálmirigy, epehólyag működés gátlását. Ezek az emésztési folyamatokat érintő zavarok hosszabb távon elkerülhetetlenül a bélflóra egyensúlyának felborulásához vezetnek. A szervezet hiányos étrend következtében sejtszintű, biokémiai működésében sérül, a hibás makro- és mikrotápanyagbevitel mellett nem jól működnek a membránok alkotta sejtfalak, mitokondriumok falai. A bélhámsejtek falai is hasonlóan érzékeny membrán-struktúrák. Ezek integritását speciális étrendi, táplálékkiegészítési protokollokkal lehet támogatni. A mikrotápanyag ellátottság hiányaival, a metabolikus egészség deficitjeivel karöltve a szervezetet érintő egyes krónikus fertőzések ¹⁴, helyüktől, jellegüktől függetlenül az immunrendszer közvetítésével a mitokondriumok károsítása révén ¹² hosszabb távon olyan sejtszintű energiahiányos állapotot hoznak létre, amelyek fennállása nem teszi lehetővé az idegrendszer általános jó színvonalú működését, így alapja lehet a Vagus ideg diszfunkcióján keresztül az emésztőrendszer, a bélflóra működési zavarának is. A Lyme kór kórokozói, a borreliák ¹⁴ közvetlenül képesek károsítani más idegek mellett az agyidegeket, így a X. agyideget, a Vagus ideget is, így okozva emésztőrendszeri tüneteket. Ezeket a problémákat a funkcionális medicinában megfelelően képzett szakember egyidejűleg deríti fel, és tesz javaslatokat a rendezésükre is. ¹⁵

Mi a menete a széklet mikrobiom vizsgálat elvégzésének - milyen költségekkel kell számolni?

A mikrobiom vizsgálat elvégzésének menetéről, költségeiről, az eredmények értelmezéséről és az azok alapján kialakított egyénre szabott javaslatokról itt lehet tájékozódni.